Carmine Galante

Carmine Galante
Galante 1943-as rendőrségi fotója
Galante 1943-as rendőrségi fotója
SzületettCamillo Carmine Galante
1910. február 21.
New York, USA
Elhunyt1979. július 12. (69 évesen)
New York, USA
Beceneve"The Cigar", "Lilo"
Álneve
  • Lilo
  • Cigare
Gyermekeiöt gyermek
Foglalkozása
  • drogkereskedő
  • gengszter
Halál okaTöbbszörös lőtt seb
SírhelySaint John's temető, Queens
ElkötelezettségBonanno bűnözőklán
VádBíróság megsértése (1961) Kábítószer-kereskedelem (1962)
Ítélet20 nap börtönbüntetés (1961) 20 év börtönbüntetés (1962)
A Wikimédia Commons tartalmaz Carmine Galante témájú médiaállományokat.

Carmine Galante (1910. február 21. – 1979. július 12.) amerikai maffiózó volt. Galantét ritkán látták szivar nélkül, aminek köszönhetően a "The Cigar" és a "Lilo" (szicíliai kifejezés a szivarra) beceneveket ragasztották rá. Galante hosszú karriert futott be a szervezett bűnözésben, és a Bonanno bűnözőklán (nem hivatalos) megbízott főnökévé emelkedett fel. 1979-ben meggyilkolták, miközben egy étteremben ebédelt társaival és testőreivel.

Életrajza

[szerkesztés]

Háttérinformációk

[szerkesztés]

Camillo Carmine Galante 1910. február 21-én született egy bérházban, Manhattan Kelet-Harlem városrészében. Szülei, Vincenzo "James" Galante és Vincenza Russo 1906-ban vándoroltak ki a szicíliai Castellammare del Golfóból New Yorkba, ahol Vincenzo halász volt.[1][2] Carmine Galanténak két testvére volt, Samuel és Peter Galante, valamint két nővére, Josephine és Angelina Galante.[2] 1945. február 10-én vette feleségül Helen Marullit,[2] akitől három gyermeke született: James Galante, Camille Galante és Angela Galante. Élete utolsó 20 évében Carmine Galante Ann Acquavellával élt együtt; a párnak két közös gyermeke született,[1] ő volt a nagybátyja James Carmine Galanténak, a Bonanno bűnözőklán helyi vezérének.[3] 1931-ben a börtönben az orvosok pszichopata személyiséget diagnosztizáltak nála.[2] Galante tulajdonosa volt a Rosina Costume Company-nak a New York-i Brooklynban,[2] és kapcsolatban állt a New Jersey-i West New York-i Abco Vending Company-val.

Korábbi évei

[szerkesztés]

10 éves korában Galante bűnös tevékenysége miatt javítóintézetbe került. Hamarosan egy fiatalkorúakból álló utcai bandát alapított a New York-i Lower East Side-on. 15 éves korára otthagyta a hetedik osztályt. Tizenévesként Galante a szesztilalom korszakában a maffia szövetségese lett, és az évtized végére vezető végrehajtóvá vált. Ebben az időszakban Galante halválogatóként és egy művirágboltban is dolgozott.[2] 1925. december 12-én a 15 éves Galante bűnösnek vallotta magát testi sértés vádjában. 1926. december 22-én két és fél év állami börtönbüntetésre ítélték.[4] 1930 augusztusában letartóztatták Walter DeCastilla rendőrtiszt meggyilkolásáért egy rablás során. Galante ellen azonban soha nem emeltek vádat.[2] 1930-ban a New York-i rendőrség (NYPD) tisztje, Joseph Meenahan elkapta Galantét és más bandatagokat, amint megpróbáltak eltéríteni egy teherautót a brooklyni Williamsburgben. Az ezt követő tűzharcban Galante megsebesítette Meenahant és egy hatéves járókelőt, de mindketten túlélték a lövéseket. 1931. február 8-án, miután bűnösnek vallotta magát rablási kísérletben, ezért 12 és fél év fegyházbüntetésre ítélték. 1939. május 1-jén feltételesen szabadult a börtönből.[4] 1940-ben Galante már Vito Genovese, a Luciano bűnözőklán hivatalos alvezére számára hajtott végre "gyilkosságokat". Galante alvilági hírnévre tett szert kegyetlenségéről, és a New York-i rendőrség több mint nyolcvan gyilkosságban való részvétellel gyanúsította.[5] Galanténak a beszámolók szerint hideg, merev tekintete volt, szemei az emberi élet iránti teljes közömbösséget sugallták, és mind a bűnüldöző szerveket, mind a többi maffiatagot megrémítették. Ralph Salerno, a New York-i rendőrség egykori nyomozója egyszer azt mondta: „Az összes gengszter közül, akikkel valaha személyesen találkoztam, és az évek során több tucatnyival találkoztam, csak kettő volt, akinek, amikor egyenesen a szemébe néztem, úgy éreztem, hogy nem szeretném, ha személyesen haragudnának rám. Aniello Dellacroce volt az egyik, és Carmine Galante volt a másik. Gonosz volt a tekintetük, úgy értem, gyilkos szemeik voltak. Látszott rajtuk, hogy mennyire ijesztő, a gyilkosok rideg tekintete.”[6]

1943-ban Galante a gyanú szerint meggyilkolta Carlo Trescát, egy antifasiszta újság kiadóját New Yorkban. Az olaszországi száműzetésben élő Genovese ajánlotta fel Tresca megölését Benito Mussolini olasz miniszterelnöknek tett szívességként. Genovese feltételezhetően Galanténak adta a gyilkossági megbízást. 1943. január 11-én Galante az információk szerint lelőtte Trescát, amikor a manhattani újság szerkesztőségéből kilépett, majd beszállt egy autóba és el akart hajtani. 1943. január 11-én Galantét gyanúsítottként letartóztatták ugyan, de a gyilkossággal kapcsolatban soha senkit sem vádoltak meg.[7] 1943. január 11-én a Tresca-gyilkosság után Galantét feltételes szabadlábra helyezésének megszegése miatt ismét börtönbe került. 1944. december 21-én engedték ki a börtönből.[4]

Későbbi évek

[szerkesztés]

1953-ban Joseph Bonanno főnök a québeci Montrealba küldte Galantét, hogy felügyelje az ottani kábítószerüzletet. A Cotroni bűnözői családból Vincenzo Cotronival dolgozott együtt a French Connectionben. Bonannoék hatalmas mennyiségű heroint importáltak hajóval Montrealba, majd az Egyesült Államokba szállították. A rendőrség becslései szerint Galante szerencsejátékokból származó nyereséget is gyűjtött Montrealban, évente mintegy 50 millió dollár értékben. 1956 áprilisában Galante erős zsarolási taktikája miatt a kanadai kormány visszatoloncolta őt az Egyesült Államokba.[8] 1957 októberében Bonanno és Galante, aki ekkor már tanácsos volt,[9] a szicíliai Palermóban egy szállodában találkoztak a heroin Egyesült Államokba történő behozatalának szándékával kapcsolatban. A találkozón részt vett Lucky Luciano és más amerikai maffiózók, valamint a Giuseppe Genco Russo által vezetett szicíliai maffiából álló küldöttség. A megállapodás részeként a szicíliai maffiózók az Egyesült Államokba jönnének a kábítószer terjesztésére. Galante számos fiatalembert, úgynevezett Zipeket hozott magával családja szülőhelyéről, a trapaniai Castellammare del Golfóból, hogy testőrként, bérgyilkosként és kábítószer-kereskedőként dolgozzanak. 1958-ban, miután kábítószer-összeesküvés miatt vádat emeltek ellene, Galante bujkálni kezdett. 1959. június 3-án a New Jersey Állami Rendőrség emberei letartóztatták őt, miután megállították autóját a Garden State Parkway-en, New York közelében. A szövetségi ügynökök nemrégiben fedezték fel, hogy Galante a Dél-Jersey partjainál lévő Pelican Islanden egy házban rejtőzködik. Miután letette a 100000 dolláros óvadékot, szabadon engedték.[10] 1960. május 18-án Galante ellen vádat emeltek egy második kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt, ám ezúttal önként feladta magát.[11] Galante első kábítószeres pere 1960. november 21-én kezdődött; egyik vádlott-társa William Bentvena volt.[12] Az első tárgyalást kezdettől fogva az esküdtek és póttagok kiesése és a vádlottak kényszerítő erejű bírósági előadásai jellemezték. A bíró 1961. május 15-én tévesnek ítélte a tárgyalást. Az esküdtszéki elnök az éjszaka közepén leesett néhány lépcsőn egy elhagyatott épületben, és sérülése miatt nem tudta folytatni a tárgyalást. Galante-t 20 nap börtönbüntetésre ítélték a bíróság megsértése miatt. 1962. július 10-én, miután a második kábítószer-perében bűnosnek találták, és 20 év szövetségi börtönbüntetésre ítélték.[13][14]

A hatalom megszerzése

[szerkesztés]

1974 januárjában Galante feltételesen szabadult a börtönből.[15] A börtönből való szabadulása után állítólag Galante elrendelte, hogy robbantsák fel az 1973-ban elhunyt ellensége, Frank Costello magánmauzóleumának ajtaját a Szent Mihály temetőben.[16] 1974. február 23-án a manhattani Americana Hotelben tartott ülésen a Bizottság Philip "Rusty" Rastellit nevezte ki főnöknek. Amikor Rastellit 1976-ban börtönbe küldték,[17] Galante nem hivatalos megbízott főnökként átvette az irányítást Bonannóék felett.[18][19] Az 1970-es évek végén Galante állítólag megszervezte a Gambino klán legalább nyolc tagjának meggyilkolását, akikkel erős rivalizálásban állt, annak érdekében, hogy átvegye egy hatalmas kábítószer-kereskedelmi művelet irányítását. 1978. március 3-án az Egyesült Államok feltételes szabadlábra helyezési bizottsága visszavonta Galante feltételes szabadlábra helyezését,[20] mert vélhetően más Bonanno maffiózókkal állt kapcsolatban, és visszakerült a börtönbe. 1979. február 27-én azonban egy bíró úgy ítélte meg, hogy a kormány jogellenesen vonta vissza Galante feltételes szabadlábra helyezését, és elrendelte azonnali szabadlábra helyezését.[15]

Halála

[szerkesztés]

A New York-i bűnözőklánokat megrémítette Galante arcátlan kísérlete, hogy átvegye a kábítószerpiacot.[19] 1979-ben a Genovese bűnözőklán főnöke, Frank Tieri kapcsolatba lépett a Cosa Nostra szicíliai vezetőivel, hogy konszenzust teremtsen Galante meggyilkolásához, még a visszavonult Joseph Bonanno jóváhagyását is megszerezte. 1979-ben lendületet kaptak, amikor a hivatalos főnök, Rastelli a Bizottság jóváhagyását kérte Galante megöléséhez. Joseph Massino, egy Rastellihez hű Bonanno-katona továbbította a kérést a Bizottságnak, amely gyorsan jóváhagyta a Galante elleni megbízást.[21][22][23] 1979. július 12-én Galante-t akkor ölték meg, amikor befejezte az ebédet a Joe és Mary olasz-amerikai éttermének nyitott teraszán, a brooklyni Bushwickben, a Knickerbocker Avenue 205. szám alatt. Leonard Coppolával, egy Bonanno helyi vezérrel és Giuseppe Turano étteremtulajdonossal/unokatestvérével, egy Bonanno katonával ebédelt. Az asztalnál ültek még Galante szicíliai testőrei, Baldassare Amato és Cesare Bonventre. Délután 14:45-kor három símaszkos férfi lépett be az étterembe, besétáltak a teraszra, és sörétes puskákkal valamint kézifegyverekkel tüzet nyitottak rájuk. Galante, Turano és Coppola azonnal meghaltak. A meggyilkolt Galantéról készült képen még mindig egy szivar volt a szájában. Amato és Bonventre, akik nem tettek semmit Galante védelmében, sértetlenül megúszták a támadást. A fegyveresek ezután kirohantak az étteremből.[24][25]

Következmények

[szerkesztés]

A New York-i római katolikus érsekség nem engedélyezte, hogy gyászmisét tartsanak Galantéért a rossz hírneve miatt.[26] Galantét a Queens-i Middle Village-i Saint John's temetőben temették el. 1984-ben Bonventre-t meggyilkolva találták egy New Jersey-i raktárban, állítólag azért, hogy biztosítsák a hallgatását a Galante-gyilkosságban. 1987. január 13-án Anthony Indelicato-t 40 év börtönbüntetésre ítélték, mint a bizottsági per vádlottját, a Galante, Coppola és Turano gyilkosságokért.[27]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Raab, Selwyn. „Galante's Image Belied Role He Played in Life”, New York Times , 1979. július 13. (Hozzáférés: 2012. január 17.) 
  2. ↑ a b c d e f g Carmine Galante Part 1 of 12. FBI Records - The Vault. [2011. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 24.)
  3. ↑ Raab, Selwyn. „Indictment Details Fraud By Mafia Crime Family”, New York Times, 1992. július 8.. [2017. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  4. ↑ a b c Carmine Galante Part 2 of 12. FBI Records: The Vault. [2011. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 24.)
  5. ↑ Raab, Selwyn. Five Families: The Rise, Decline, and Resurgence of America's Most Powerful Mafia Empires. New York: St. Martin's Press 2005. ISBN 0-312-30094-8
  6. ↑ „Assassin Slays Tresca, Radical, In Fifth Avenue”, New York Times , 1943. január 12. 
  7. ↑ Franks, Lucinda. „Obscure Gangster Emerging as Mafia Chief in New York”, New York Times , 1977. február 20. (Hozzáférés: 2012. január 13.) 
  8. ↑ Capeci, Jerry. The complete idiot's guide to the Mafia, 2nd, Indianapolis, IN: Alpha Books (2004). ISBN 1-59257-305-3 
  9. ↑ Raab, Selwyn. The Five Families: The Rise, Decline & Resurgence of America's Most Powerful Mafia Empire. New York: St. Martins Press, 2005. Page 112
  10. ↑ Ranzal, Edward. „Fugitive is Seized in Narcotics Case”, New York Times , 1959. június 4. (Hozzáférés: 2012. január 17.) 
  11. ↑ „Galante Gives Up”, New York Times , 1960. május 18. (Hozzáférés: 2012. január 18.) 
  12. ↑ United States of America, Appellee, v. William Bentvena et al., Defendants-appellants, 319 F.2d 916 (2d Cir. 1963)
  13. ↑ „Mistrial is Ruled in Narcotics Case”, New York Times , 1961. május 16. (Hozzáférés: 2012. január 19.) 
  14. ↑ „13 Are Sentenced in Narcotics Case”, New York Times , 1962. július 11. (Hozzáférés: 2012. január 19.) 
  15. ↑ a b „Judge Orders Release of Galante from Jail”, New York Times , 1979. február 28. (Hozzáférés: 2012. január 19.) 
  16. ↑ Crimes of the Century. ABC-CLIO (2016). ISBN 9781610695947 
  17. ↑ Schneider, Stephen. Iced : the story of organized crime in Canada. Mississauga, Ont.: Wiley, 267. o. (2009). ISBN 978-0-470-83500-5 
  18. ↑ Seigel, Max H. „U.S. Convicts Reputed Leader of Crime Group in Shakedown”, New York Times , 1976. április 24. (Hozzáférés: 2012. március 14.) 
  19. ↑ a b Raab, pp. 203–205
  20. ↑ Lubasch, Arnold H. „Commission Revokes Galante's Probation”, New York Times , 1978. március 4. (Hozzáférés: 2012. január 19.) 
  21. ↑ Sifakis, Carl (2005). p. 443.
  22. ↑ Raab, Selwyn. Five families : the rise, decline, and resurgence of America's most powerful Mafia empires, 1st St. Martin's Griffin, New York: Thomas Dunne Books (2006). ISBN 0-312-36181-5 
  23. ↑ Raab, pp. 607–608
  24. ↑ McFadden, Robert D.. „Galante and 2 Shot to Death in Brooklyn Restaurant”, New York Times , 1979. július 13. (Hozzáférés: 2012. január 20.) 
  25. ↑ Reppetto, Thomas A.. Bringing down the mob : the war against the American Mafia. New York: Henry Holt, 185. o. (2007). ISBN 978-0-8050-8659-1 
  26. ↑ Sifakis, Carl (2005). p. 53.
  27. ↑ Lubasch, Arnold H.. „JUDGE SENTENCES 8 MAFIA LEADERS TO PRISON TERMS”, New York Times , 1987. január 14.. [2013. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. január 25.) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Carmine Galante című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]