Ceboruco | |
Magasság | 2280 m |
Hely | Mexikó, Nayarit állam, Jala és Ahuacatlán községek határa |
Hegység | Vulkáni-kereszthegység |
Típus | rétegvulkán |
Utolsó kitörés | 1870–1875 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 21° 07′ 40″, ny. h. 104° 30′ 47″21.127778°N 104.513056°WKoordináták: é. sz. 21° 07′ 40″, ny. h. 104° 30′ 47″21.127778°N 104.513056°W | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ceboruco témájú médiaállományokat. |
A Ceboruco egy 2280 méter magas alvó tűzhányó Mexikó Nayarit államának déli részén, az állam hetedik legmagasabb csúcsa.[1]
A Ceboruco Nayarit állam déli részén, a Vulkáni-kereszthegység nyugati végén emelkedik Jala és Ahuacatlán községek határán.[2][3] Megközelíteni a 31 km-re fekvő Ixtlán del Río irányából a 15-ös főúton lehet, ahonnan a várostól 10 km-re jobbra kell leágazni Jala irányába, ahonnan több út is vezet fel a hegyre.[4] Területe jelenleg védett geológiai park, de turisták számára látogatható.[5]
Két nagy, koncentrikus krátere van. A régebbi kúp (legfeljebb 200 éves eltéréssel) 930 körül keletkezhetett, és mintegy 400 méterrel magasabb volt, mint a mai. Körülbelül ezer évvel ezelőtt egy kitörés alkalmával felső része megsemmisült, és egy 4 km átmérőjű kaldera maradt a helyén. Később ezen belül egy kisebb, 1,7 km átmérőjű, 280 méter magas lávadóm keletkezett, amelynek maradványa egy 1,5 km-es kaldera.[6]
Történelmi feljegyzésekből három kitörése ismert: az első 1542-ben, a második 1567-ben kezdődött, a harmadik, máig utolsó aktív időszak 1870. február 21-től 1875-ig tartott.[7]
A Ceborucóból származó vulkáni hamuval feltöltött közeli, kis völgyek rendkívül termékenyek: Jala környékén a világ legnagyobbjai közé tartozó kukoricacsövek teremnek, de óriási méretűek az itt termesztett tökök is, valamint az innen származó őszibarack is kiemelkedő minőségű.[8]