Gömbölyű egysejtűek, átmérőjük 30–80 μm, és hosszú sugaras axopódiumok borítják, melyek lehetővé teszik a táplálék bekebelezését és a mozgó élőlényeknek a mozgást.
Egyes nemzetségeknek nincs sejtburkuk, de a legtöbb speciális vezikulumok által termelt pikkelyes-tüskés zselatinborítással rendelkezik. Ezek lehetnek szervesek vagy szilikáttartalmúak és változatos alakúak és méretűek. Például a Raphidiophrys burka az axopódiumok alapja mentén halad, azokat ívelt spiculákkal borítja fenyőszerű kinézetet adva, a Raphidiocystisé kis csészeszerű és az axopódiumoknál kevéssel hosszabb hosszú csőszerű spiculákkal rendelkezik. További gyakori nemzetségek a Heterophrys, az Actinocystis és az Oxnerella.
A Centroplasthelida-axopódiumokat háromszöges-hatszöges csoportban támasztják mikrotubulusok, melyek a háromrészes központi centroplasztból erednek. Az axopódiumok hasonlóképpen jelennek meg a Gymnosphaerida esetén is, melyeket korábban ide soroltak a többitől eltérő rendbe. Ezt megkérdőjelezték, miután kiderült, hogy mitokondriumaik cristái csövesek, mint más napállatkákéi, míg a Centroplasthelidáéi laposak. Bár ez nem nagyon megbízható, utóbbi feltehetően külön csoport.
A Centroplasthelida evolúciós helyzete nem tisztázott. Szerkezete más csoportokkal való összehasonlítása nehéz, részben mert nincsenek ostorai, és a genetikai tanulmányok többé-kevésbé többértelműek. Cavalier-Smith szerint a Rhizaria rokonai lehettek,[5] de a többi területen ismeretlenek kapcsolatai. Egy 2009-es tanulmány szerint a Cryptophyceae és a Haptista rokonai lehetnek (vö. Hacrobia).[6] Egyesek a Hacrobia csoportba sorolják a növények+HC-n belül, de más kutatások a Hacrobia monofíliájával szemben találtak bizonyítékokat,[7] és Yazaki et al. 2022-es tanulmánya szerint se monofiletikus a Hacrobia.[8] A Centroplasthelidát korábban pikkelymorfológia és ultraszerkezet alapján a Pterocystida és az Acanthocystida rendre osztották.[9] 2018-ban végzett molekuláris tanulmányok ezt átrendezte a Pterocystida és az Acanthocystida tagjain kívül a Yogsothoth nemzetséget tartalmazó Panacanthocystida rendre.[3]
Centroplasthelida Febvre‐Chevalier et Febvre 1984 [=Centrohelea Kühn 1926 sensu Cavalier‐Smith in Yabuki et al. 2012; Centroheliozoa Dürrschmidt et Patterson 1987]
Pterocystida Cavalier‐Smith et von der Heyden 2007, emend. Shɨshkin and Zlatogursky 2018
Pterocystis Siemensma et Roijackers 1988 non Lohmann 1904
Raineriophrys Mikrjukov 2001 [Rainierophrys (sic); Raineria Mikrjukov 1999 non Osswald 1928 non de Notaris 1838; Echinocystis Mikrjukov 1997 non Haeckel 1896 non Bhatia et Chatterjee 1925 non Torrey et Gray 1840 non Gregory 1897]
↑A Mikrjukov által 2002-ben említett Heteroraphidiophryst formálisan sose írták le, és kerülendő, az ide sorolt fajok megfelelően izolálandók, vizsgálandók, és formálisan leírandók.[1]
↑ abcdAdl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. Journal of Eukaryotic Microbiology66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID30257078. PMC6492006.
↑Kühn, A.. 2. Rhizopoden, Morphologie der Tiere in Bildern. Berlin: Gebrüder Borntraeger (1926)
↑ abcShɨshkin, Yegor (2018. november 1.). „Yogsothoth knorrus gen. n., sp. n. and Y. carteri sp. n. (Yogsothothidae fam. n., Haptista, Centroplasthelida), with notes on evolution and systematics of centrohelids”. Protist169 (5), 682–696. o. DOI:10.1016/j.protis.2018.06.003.
↑Nikolaev SI (2004. május 1.). „The twilight of Heliozoa and rise of Rhizaria, an emerging supergroup of amoeboid eukaryotes”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A.101 (21), 8066–8071. o. DOI:10.1073/pnas.0308602101. PMID15148395. PMC419558.
↑Cavalier-Smith T, Chao EE (2003. április 1.). „Molecular phylogeny of centrohelid heliozoa, a novel lineage of bikont eukaryotes that arose by ciliary loss”. J. Mol. Evol.56 (4), 387–396. o. DOI:10.1007/s00239-002-2409-y. PMID12664159.
↑Burki, F (2009). „Large-scale phylogenomic analyses reveal that two enigmatic protist lineages, Telonemia and Centroheliozoa, are related to photosynthetic chromalveolates”. Genome Biology and Evolution1, 231–238. o. DOI:10.1093/gbe/evp022. PMID20333193. PMC2817417.
↑Yazaki E, Yabuki A, Imaizumi A, Kume K, Hashimoto T, Inagaki Y (2022. április 13.). „The closest lineage of Archaeplastida is revealed by phylogenomics analyses that include Microheliella maris”. Open Biol12 (4), 210376. o. DOI:10.1098/rsob.210376. PMID35414259. PMC9006020.
↑Cavalier-Smith, Thomas (2012). „Oxnerella micra sp. n. (Oxnerellidae fam. n.), a Tiny Naked Centrohelid, and the Diversity and Evolution of Heliozoa”. Protist163 (4), 574–601. o. DOI:10.1016/j.protis.2011.12.005. PMID22317961. (Hozzáférés: 2013. április 13.)
↑Moreira D, von der Heyden S, Bass D, López-García P, Chao E, Cavalier-Smith T (2006. november 15.). „Global eukaryote phylogeny: Combined small- and large-subunit ribosomal DNA trees support monophyly of Rhizaria, Retaria and Excavata”. Mol Phylogenet Evol44 (1), 255–266. o. DOI:10.1016/j.ympev.2006.11.001. PMID17174576.; Sablon:GenBank
↑Cavalier-Smith T, Chao EE, Lewis R (2018. április 17.). „Multigene phylogeny and cell evolution of chromist infrakingdom Rhizaria: contrasting cell organisation of sister phyla Cercozoa and Retaria”. Protoplasma255 (5), 1517–1574. o. DOI:10.1007/s00709-018-1241-1. PMID29666938. PMC6133090.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Centrohelid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.