Frank Zappa Civilization Phaze III | |
Megjelent | 1994. december |
Stílus | számítógépes zene |
Nyelv | angol |
Kiadó | Barking Pumpkin Records |
Producer | Frank Zappa |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Civilization Phaze III Frank Zappa nagyrészt Synclavierrel készült dupla albuma. Ez volt az utolsó olyan munkája, amit még életében be tudott fejezni, a Zappa Family Trust 1994 decemberében jelentette meg Barking Pumpkin Records címke alatt – a lemez 63. a hivatalos diszkográfiában.
A lemez elvileg egy kétfelvonásos, összefüggő színpadi mű lenne, Zappa a kísérőfüzetben le is írja az egyes darabok alatti és közötti történéseket. Ő maga „opera-pantomimként” jelölte meg a darab műfaját, ami szorosan kapcsolódik az 1967-es Lumpy Gravyhez, ahogy azt a lemez fülszövegében[1] meg is említi:
1967-ben körülbelül négy hónapot töltöttünk különböző projektek felvételeivel („Uncle Meat”, „We’re Only in It for the Money”, „Cruising with Ruben & the Jets”, „Lumpy Gravy”) a New York-i APOSTOLIC stúdióban (53 E. 10. st.). Egy nap egy hirtelen ötlettől indíttatva egy pár U-87-es mikrofont raktam a zongorába, letakartam őket egy nehéz drapériával, a pedálra homokzsákot tettem, és meginvitáltam bárki arra járót, hogy fejét a zongorába dugva szabadon száguldozzon a stúdió mikrofonján keresztül általam bedobott témák körül. (…) A cselekmény folyamatosságát véletlenszerűen kiválasztott szavak, kifejezések, fogalmak szabályozott rotációja biztosítja, ezek többek között (de nem kizárólag): motorok, disznók, pónik, sötét víz, nacionalizmus, füst, zene, sör, és a személyes elszigeteltség számos formája.
A ’67-es párbeszédeket 1991-ben, hasonló módon felvett szövegfoszlányok tarkítják, ezek a dialógusrészek kötik össze a zenei részeket. A zene maga nagyrészt synclavierral készült, az alapanyag azonban sok esetben az Ensemble Modern játéka volt (az „Amnerika”, például). A korszerűbb technikának köszönhetően itt Zappa sokkal természetesebb hangzást tudott elérni, mint a Jazz from Hell esetében.
A lemez „A legjobb albumborító – díszdoboz” kategóriában kapott Grammy-díjat 1995-ben. A borító előoldalán egy hatalmas, egy hegy tetején álló égő zongora látszik, a hátoldalán (vélhetőleg) ugyanennek a zongorának a belseje, benne egyiptomi asszociációkat keltő alakok húzzák-feszítik a húrokat. A grafikát az orosz Jurij Balasov (angol átírásban Uri Balashov) készítette, Zappa útmutatásai alapján:[3]
Azt mondta, hogy a lemez elég különleges helyet foglal el az életében, hogy ez lesz az utolsó lemeze. Elmondta, hogy a betegsége gyógyíthatatlan. Tudtam, hogy súlyos beteg, de reméltem, hogy az amerikai egészségügy legyőzi ezt a fajta rákot. Sajnos Franknél ez nem működött. Ő érezte ezt, és szeretett volna főmotívumként valami sírhalmot látni a borítón. Gondolkodtam rajta, és úgy döntöttem hogy ezt a témát valahogy puhítani fogom. Ki tudja, lehet hogy tudat alatt valami terápiás szerepet is kötöttem ehhez a munkához. Szerettem volna valami biztatót, egy emlékeztetőt, ami mindenki számára, akinek volt már valamilyen misztikus tapasztalata, teljesen kézenfekvő: hogy a fizikai halál után a lélekre számtalan kaland vár még, és mindennek a szimbóluma Egyiptom.
Minden darab szerzője Frank Zappa.
továbbá (bár a lemezen nincsenek feltüntetve):