Clemens von Podewils-Dürniz | |
![]() | |
A Bajor Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1903. március 1. – 1912. február 9. | |
Szövetségi elnökség | II. Vilmos |
Uralkodó | Ottó III. Lajos |
Előd | Friedrich Krafft von Crailsheim |
Utód | Georg von Hertling |
Született | 1850. január 17. Landshut |
Elhunyt | 1922. március 14. (72 évesen) München |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái | Lajos–Miksa Egyetem |
Vallás | katolicizmus |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Clemens von Podewils-Dürniz témájú médiaállományokat. |
Clemens von Podewils-Dürniz (Landshut, 1850. január 17. – München, 1922. március 14.) bajor politikus, aki a Bajor Királyság miniszterelnökeként szolgált 1903-tól 1912-ig.[1]
Szülei a bajor ezredés és kamarás Konstantin von Podewils (1820-1887) és felesége, Philippine von Juncker und Bigatto (1822-1900) voltak. A család a pomerániai Podewils nemesi családból származott.
Jogot tanult Münchenben, és 1872-től 1875-ig praktizált Münchenben, Weilheimben és Landshutban. 1879/80-ban a miesbachi kerületi tanácsban és Felső-Bajorország térségi kormányában dolgozott.
1881-ben a berlini bajor küldöttségen volt küldöttségi titkár, majd 1881-ben tanácsos és rendkívül küldött, később az olasz bíróság teljhatalmú meghatalmazott minisztere volt. 1896-tól 1902-ig rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter volt a bécsi osztrák-magyar bíróságnál.
1902-ben bajor egyházi és iskolai ügyekért felelős belügyminiszterré nevezték ki. 1903. március 1-jén átette a minisztertanács elnöki székét, egyesítve a királyi ügyekért felelős államminiszteri, valamint külügyminiszteri posztot. Hivatali ciklusa alatt demokratizált tartományi választási törvényt, és megreformált községi választójogot vezettek be. Luitpold bajor régens a „kedvencének” tekintette, de később 1912. február 9-én Georg von Hertlinggel váltotta fel.
1918-ban Podewils képviselte Bajorországot az Oroszországgal folytatott breszt-litovszki béketárgyalásokon.
1922. március 22-én hunyt el Münchenben.