Colette Magny

Colette Magny
1972
1972
Életrajzi adatok
Születési névColette Marie Armande
Született1926. október 31.[1][2][3]
Párizs[3]
Elhunyt1997. június 12. (70 évesen)[4][1][2][3]
Villefranche-de-Rouergue[3]
SírhelyVerfeil
SzüleiGeorges Alphonse
Virginie Marie Hélène
Pályafutás
Műfajokblues, dzsessz, sanzon, protest songs, avant-garde music
Hangszer
Tevékenység
  • énekes-dalszerző
  • énekes
  • gitáros
KiadókLe Chant du Monde
A Wikimédia Commons tartalmaz Colette Magny témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Colette Magny, (Párizs, 1926. október 31. – Villefranche-de-Rouergue, 1997. június 12.) francia énekesnő, dalszerző.

Pályafutása

[szerkesztés]

olette Magny 1948-64 között idegen nyelvi titkárként dolgozott a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet-nél. Gitározni Claude Lutertől tanult, és részmunkaidőben bluesénekesként lépett fel. Mielőtt profi sanzonénekes lett, és 1963-ban már megírta első slágerét, a Melocotont.

Az algériai háború idején aktívan politizált, tiltakozó dalokat írt, például a „Le Mal de Vivre-t”, amelyet az Office de Radiodiffusion Télévision Française (ORTF) nem sugárzott. Ezt követték az olyan albumok, mint például a „Vietnam 67”, amelyek szintén politikai állásfoglalások.

A "Feu et rythme" című albumán − amelyet a Charles Cros Akadémia Grand Prix du Disque díjával jutalmaztak − egy kortárs együttessel, valamint Beb Guérin és Barre Phillips free jazzesekkel együtt készített. Ezek, és más free dzsessz zenészek, például François Tusques és Noel McGhie is dolgoztak vele a „Repression” című albumon, amely a cenzúrával és a politikai elnyomással foglalkozott.

A „Thanakan” című albuma Antonin Artaud szövegeire íródott.

Betegsége miatt Colette Magny élete utolsó éveiben már nemigen tudott fellépni.

Albumok

[szerkesztés]
  • Frappe ton coeur (1963)
  • Colette Magny (1964)
  • "Avec" Poème (1966)
  • Colette Magny (1967)
  • Magny 68/69 (1969)
  • Feu et Rythme (1971)
  • Répression (1972)
  • Transit (con Free Jazz Workshop), (1975)
  • Chili - Un peup crève... (con Maxime Forestier y Mara Jerezm 1975)
  • Visage-Village (con Dharma and Lino onardi), (1977)
  • Je Veux Chaanter (1979)
  • Thanakan (1981)
  • Cahier d'une tortue (1981)
  • Chansons pour Titine (1983)
  • Kevork (C1989)
  • Inédits 91 (1991)
  • Blues − (2000, CD)

Díjak

[szerkesztés]
  • 1984: Tenco-díj [5]
  • 1997: Charles Cros Académie − Grand Prix du Disque

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b GeneaStar
  3. ↑ a b c d Fichier des personnes décédées mirror. (Hozzáférés: 2022. február 7.)
  4. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. ↑ A „Premio Tenco” egy olasz zenei díj, amelyet 1974 óta évente adnak át a szerzői dalok fesztiválján. A díj elnevezése tisztelgés az olasz Luigi Tenco olasz dalszerző előtt.

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Colette Magny című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.