A Collodictyon egysejtű mindenevő eukarióták génusza a Collodictyonidaen belül.[1][2] Vegyes sejtszervecskéi miatt az eukarióták egyetlen ismert országszintű csoprotjának se tagja, ez más családoktól megkülönbözteti.[3][4] 2018-as kutatások új szupercsoportba helyezik a Rigifilidával és a Mantamonasszal a CRuMs informális néven.[5]
A Collodictyon helye néhány más élőlényhez viszonyítva[1]
Jelenleg a nemzetségbe 4 fajt sorolnak. Típusfaja a Collodictyon triciliatum. Egy másik faj, a Collodictyon sparsevacuolatum Skuja is elismert, e faj az Amerikai Egyesült Államok és Európa édesvizeiben él. A harmadik C. sphaericumot bár leírták, de leírása kétséges, új neve Quadricilia rotundata (Skuja 1948) Vørs 1992. A negyedik Collodictyon hongkongensét Skvortzow írta le, de e leírás nem adekvát, és a faj érvényessége vitatott.[6]
C. hongkongense Skvortzov 1968
C. indicum Iyengar 1981
C. sparsevacuolatum Skuja 1956
C. triciliatum Carter 1865
A Diphylleia rotanshoz hasonlóan a többi eukariótával csak távoli rokonságot mutat.[1][7] Bizonyos morfológiai jellemzői az Excavata fajaival közösek, mivel a Collodictyon sulcusa hasonló, mert a bal és jobb mikrotubulus-eredésekről is van támasztja a szélén a szerkezet.[8][9] Azonban ez utóbbi csoport polifiletikus, így átszervezendő különböző csoportokba. Ezért a nemzetség Excavatába sorolása nem javítja a filogenetikai helyzetet. Ezenkívül az Amoebozoával is vannak közös jellemzői, mivel a Collodictyonsejtszája az Amoebozoához hasonló funkciójú állábakat képez.[10] Mindkét csoport zsákmányszerzésre használja állábait.
Brugerolle a Collodictyonidae nevet javasolta ennek és a Diphylleia nemzetségnek.[8]
A Collodictyonnal rokon nemzetség még a Sulcomonas.
A Collodictyon további tanulmányozása az élet kezdetéről is hordozhat ismereteket.[3] Norvég kutatók egy årungeni (Ås város tava) iszapban élő Collodictyon-fajt tanulmányoztak.[3][11] Kamran Shalchian-Tabrizi, a Microbial Evolution Research Group (MERG) vezetője szerint ezen élőlények az ősi eukariótára hasonlítanak.[3]
A Collodictyonidaet Cavalier-Smith a Varisulcába helyezte,[12] de e csoport parafiletikus.[5]
Fajai 15–60 μm hosszúak,[13] széles állábaik lehetnek, 4 ostoruk[3] és ventrális sejtszájuk (sulcus) van.[1] Nincs cellulóztartalmú sejtfaluk, kloroplasztiszuk vagy sztigmájuk. 2 vagy több különböző méretű kontraktilis vakuólumuk van.[13] Tojás vagy szív alakúak.[1]
Alakjuk változó, de általában obovoid–ellipszoid. Laterális peremük szöget zárhat be széles, lekerekített csúcsot adva. Ez előrefelé szűkül, és vagy 1–3 lebenye van, vagy csak nagyon lekerekített. Ez általában állábas.
A C. triciliatum alapi testeihez 4, általában egyenlő, a sejttesttel megegyező hosszú vagy annál kissé hosszabb ostor csatlakozik.[2] Egy a dorzális, egy a ventrális eredéshez csatlakozik, kettő pedig ezek egyik oldalán dorzálisan. Az ostorok simák, szőr vagy tomentum nincs rajtuk.[13]
Sűrű centriólumteste proximálisan csatlakozik a vastag disztális centriólumlemezhez.[14] Egyértelműen elkülönülő sűrű bazális és kevésbé egyértelmű disztális alapihenger-régiója van.[14]
Periplasztisza üveges és egységes, a sejt törékeny és könnyen megzavarható.[13]
Eredetileg a C. triciliatumot Bombay szigetében írták le, később Közép-Európában.[15][16] Európában e faj Spanyolországtól[17] Norvégiáig megtalálható.[1] A Collodictyon megtalálható Észak-Amerikában is.[6][16][18]
„Táplálkozásában a Collodictyon a legérdekesebb. Éhesen megkülönböztethető a haldokló állapottól, melyben a laterális üregből vagy a sulcus régiójából származó állábakon keresztül minden tápláléka távozik […] ezen állábak […] aktívak, amikor az élőlény táplálékot keres. Ekkor az ekként használható protozoonokkal vagy algákkal való érintkezéskor azokat a sulcushoz terelik az ostorok, vagy a Collodictyon fordul a zsákmánya irányába az érintkező állábakkal. […] Az ostorok és az állábak érzékenyek a táplálékstimulusra…”
Dag Klaveness beszámolt arról, hogy „nem társas lények”, és egymást eszik meg, ha kevés a táplálék.[3] A Collodictyon édesvízi algákat kebelez be, és nem képes csak baktériumokon élni. Az algák egy ideig életképesek maradnak bekebelezésük után. Lehetséges, hogy ezeket „szolgaként” használja.[19]
A Collodictyon triciliatumot H. J. Carter nevezte el 1865-ben.[15] Eredeti leírása a következő:
„Körte alakú, egyenes vagy visszahajló, kis végén kétlebenyű, a nagyobbikon bemélyedéssel, ahonnan három ostor emelkedik ki. Átlátszó, üreges, globuláris sejtekkel erős zöld granulákkal itt-ott a köztük lévő háromszögben. Önállóan mozog, ostoraival úszik, szubpolimorf, rugalmas, elasztikus, gömbölyű… vagy a teste által többé-kevésbé módosult formát vehet fel…; mely gyomorszerű terekbe zárja a nyersanyagot, és kibocsátja a maradékot, mint az Amoeba. Sejtmaggal és kontraktilis vezikulumokkal rendelkezik.”
1917-ben a Polymastigina egyik legegyszerűbb és legprimitívebb típusának sorolta be Rhodes.[20]
2018-ban Heiss et al. kimutatták, hogy a Malawimonadidae csoportnak nem rokona a Collodictyon, a rokonság 15 000 gyorsan fejlődő hely figyelmen kívül hagyásakor csak 50%-ig, 31 000 esetén 25%-ig alátámasztott.[9]
2019-ben Adl et al. a CRuMs csoportot az Amorphea csoportba sorolta az Amoebozoa és az Amoebozoa testvércsoportjaként.[21]
Mivel a bazális CRuMs csoportban van, az eukarióták felosztásában fontos lehet. Egy 2015-ös kutatás szerint 4 ostora ellenére a Collodictyon az Opimoda (korábban az egy ostor szünapomorfiája alapján Unikonta) tagja.[22]
↑ abRhodes, Robert Clinton. Binary Fission in Collodictyon tricilliatum. Berkeley, California: University of California (1917. október 29.) „number of flagella is four [az eredeti könyv 238., a PDF 50. oldala]. Flagella are equal in length, as long as the body or possibly longer…”
↑ abBrown, Matthew W (2018. január 19.). „Phylogenomics Places Orphan Protistan Lineages in a Novel Eukaryotic Super-Group” (angol nyelven). Genome Biology and Evolution10 (2), 427–433. o. DOI:10.1093/gbe/evy014. ISSN1759-6653. PMID29360967. PMC5793813.
↑ abMD Guiry in Guiry MD & Guiry GM 2012: Collodictyon HJ Carter, 1865: 289. AlgaeBase. World-wide electronic publication. National University of Ireland. (Hozzáférés: 2012. április 28.)
↑ abcBrugerolle, Guy (2002. március 1.). „Collodictyon triciliatum and Diphylleia rotans (=Aulacomonas submarina) form a new family of flagellates (Collodictyonidae) with tubular mitochondrial cristae that is phylogenetically distant from other flagellate groups”. Protist153 (1), 59–70. o. DOI:10.1078/1434-4610-00083. PMID12022276.
↑Yngve Vogt: Mankind's remotest relative. Apollon, 2012. április 23. Eredeti norvég sajtóközlemény a kutatók képeivel.
↑Cavalier-Smith, Thomas (2016. június 1.). „187-gene phylogeny of protozoan phylum Amoebozoa reveals a new class (Cutosea) of deep-branching, ultrastructurally unique, enveloped marine Lobosa and clarifies amoeba evolution”. Molecular Phylogenetics and Evolution99, 275–296. o. DOI:10.1016/j.ympev.2016.03.023. PMID27001604.
↑ abcdOrr RJS, Zhao S, Klaveness D, Yabuki A, Ikeda K, Watanabe MM, Shalchian-Tabrizi K (2018. július 18.). „Enigmatic Diphyllatea eukaryotes: culturing and targeted PacBio RS amplicon sequencing reveals a higher order taxonomic diversity and global distribution”. BMC Evol Biol18, 115. o. DOI:10.1186/s12862-018-1224-z. PMID30021531. PMC6052632.
↑ abCavalier-Smith T (2022. május). „Ciliary transition zone evolution and the root of the eukaryote tree: implications for opisthokont origin and classification of kingdoms Protozoa, Plantae, and Fungi”. Protoplasma259 (3), 487–593. o. DOI:10.1007/s00709-021-01665-7. PMID34940909. PMC9010356.
↑ abRhodes, Robert Clinton. Binary Fission in Collodictyon tricilliatum. Berkeley, California: University of California (1917. október 29.) „[az eredeti könyv 220., a PDF 32. oldala] […] In its feeding habits, Collodictyon is most interesting. When hungry, it can be distinguished from moribund stages in which all food is extruded by pseudopial projections from the lateral groove or sulcal region … these pseudopodia … function actively whenever the organism is seeking food. At these times when coming in contact with Protozoa or algae which it may use for food, they are wafted to the sulcal region by the flagella, or else Collodictyon aligns itself alongside of its prey with the pseudopodia in contact. … Both the flagella and the pseudopodia appear sensitive to food stimulus …”
↑Rhodes, Robert Clinton. Binary Fission in Collodictyon tricilliatum. Berkeley, California: University of California (1917. október 29.) „[az eredeti könyv 239., a PDF 51. oldala] […] Collodictyon is "one of the simplest and most primitive of the Polymastigina"[…]”
↑Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID30257078. PMC6492006.
↑Derelle R, Torruella G, Klimeš V, Brinkmann H, Kim E, Vlček Č, Lang BF, Eliáš M (2015. február 17.). „Bacterial proteins pinpoint a single eukaryotic root”. Proc Natl Acad Sci U S A112 (7), E693–E699. o. DOI:10.1073/pnas.1420657112. PMID25646484. PMC4343179.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Collodictyon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.