Constanze Geiger

Constanze Geiger
Constanze Geiger kislánykori portréja 1849-ben, készítette Gabriel Decker.
Constanze Geiger kislánykori portréja 1849-ben, készítette Gabriel Decker.
Született1835. október 16.[1][2][3][4][5]
Bécs[1][2][4][5][6]
Elhunyt1890. augusztus 24. (54 évesen)[3][4][5]
Dieppe[2][4][5][6]
Állampolgársága
HázastársaLeopold szász–coburg–gothai–koháryi herceg (1861. április 23. – 1884. május 20.)[2][7]
GyermekeiBaron Franz von Ruttenstein
SzüleiJoseph Geiger
Foglalkozása
SírhelyeMontmartre-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Constanze Geiger témájú médiaállományokat.

Constanze Therese Adelaide Geiger, (Bécs, 1835. október 16. – Dieppe, 1890. augusztus 24.) osztrák zongoraművésznő, színésznő, zeneszerző és énekesnő.

Életrajz

[szerkesztés]

Constanze Geiger Joseph Geiger zeneszerző és Theresia Geiger (született Ržiha, 1804-1865) udvari kalapkészítő lánya volt. Szülei gondozták zenei tehetségét, és apja volt az első zongoratanára. Zongoraleckéket Johann Wenzel Tomaschek, valamint Simon Sechter mellett vett.[8]

Geiger hatévesen debütált a nyilvánosság előtt koncertzongoristaként. Saját szerzeményeit először nyolcévesen játszotta nyilvánosan. 1845 áprilisában a Pfarrkirche Rennweg am Katschbergben került sor az első nyilvános előadásra, amelyen rajta kívül más zenészek is játszották egyik szerzeményét, a Preghiera für Militärmusik című darabját.[9]  Színházi színpadon 1852-ben debütált a Friedrich-Wilhelm-Städtische Színházban, ahol a színészkedés mellett saját szerzeményeinek zongoraművésze is volt.

Constanze és családja

Geiger kapcsolatot kezdett Leopold szász–coburg–gothai–koháryi herceggel(wd), miután a Zum Goldenen Lamm fogadóban találkoztak. 1860. október 12-én született meg egyetlen gyermeke, Franz Assis Leopold Joseph (1860. október 12. – 1899. augusztus 29.).  1862. április 23-án feleségül ment Leopold herceghez, és ezen morganatikus házasság következtében a bárói rendbe emelkedett, bár fiukat, Franzot kizárták a Szász–Coburg-i öröklési vonalból. Házasságát követően Geiger teljesen visszavonult a színpadtól, és családjával a Radmeric-kastélyban élt. Kamarazenei és egyházzenei zeneműveit azonban továbbra is előadták. Férje 1884-ben bekövetkezett halála után Párizsba költözött. Geiger 1890. augusztus 24-én halt meg a normandiai Dieppeben.  A párizsi Montmartre temetőben temették el.

Válogatott zeneművei

[szerkesztés]
  • 4 Valses, op. 3 (1845)
  • Preghiera
  • Ave Maria (1846)
  • Duettino (tenorra és basszusgitárra)
  • Frühlings-Träume Walzer, op. 8 (1847)
  • Abschieds-Walzer, op. 9 (1848)
  • Ferdinandus-Walzer (1848)
  • Das Fuchslied als Trauermarsch (1849)
  • Radetzky Marsch, op. 14, no. 1
  • Sehnsucht (Romanze), op. 15 (1850)
  • Carlsklänge (keringő)
  • Franz Joseph-Marsch, op. 19 (1852)
  • Ein Volkswalzer, op. 22a
  • Nandl-Polka, op. 22b (1852)
  • Elisabethen-Vermählungsmarsch (1854)
  • Lanckoronsky-Marsch, op. 24
  • Chinesen-Polka, op. 26
  • Unbefriedigte Sehnsucht (Nocturne), op. 27 (1856)
  • Herzklopfer-Walzer, op. 29 (1856)
  • 'Kennst du meine Leiden?' (Nocturne), op. 30 (1856)
  • 3 Nocturnes (1859)
  • Kaiser-Einzugs-Marsch (1862)
  • Offertorium (1873)

A Bécsi Filharmonikusok 2025-ös újévi koncertjén Geiger Ferdinandus keringője volt az első női mű, amely a hagyományos újévi hangversenyen hangzott el a Bécsi Musikverein Aranytermében. [10][11][12]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Ludwig Eisenberg: Constanze Geiger. In: Großes biographisches Lexikon der deutschen Bühne im XIX. Jahrhundert. Paul List, Leipzig 1903, 310. oldal (daten.digitale-sammlungen.de).
  • Uwe Harten: Geiger, Familie. In: Oesterreichisches Musiklexikon. Online kiadás, Bécs 2002 ff., ISBN 3-7001-3077-5; Nyomtatott kiadás: Band 2, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2003, ISBN 3-7001-3044-9
  • Raimund Lissy: „Es liegt ein eigener Zauber in diesem Wunderkinde!“ Constanze Geiger – Komponistin, Pianistin, Schauspielerin aus Wien. Hollitzer Verlag, Wien 2024, ISBN 978-3-99094-229-1

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. március 15.)
  2. ↑ a b c d The Peerage (angol nyelven)
  3. ↑ a b The Peerage (angol nyelven)
  4. ↑ a b c d 210 österreichische Komponistinnen vom 16. Jahrhundert bis zur Gegenwart, 162-165
  5. ↑ a b c d Osztrák életrajzi lexikon 1815–1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2022. április 5.)
  6. ↑ a b a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2025. január 4.)
  7. ↑ p10451.htm#i104504, 2020. augusztus 7.
  8. ↑ Rebecca Schmid. „A Child Star of the 19th Century Gains New Fame in the 21st”, The New York Times, 2024. december 23. (Hozzáférés: 2024. december 30.) 
  9. ↑ Yvonne Küpke and Anastasia Iwanow: Europäische Instrumentalistinnen des 18. und 19. Jahrhunderts: Geiger, Constanze. Sophie Drinker Institut, 2010 (Hozzáférés: 2024. december 30.)
  10. ↑ Neujahrskonzert mit viel Strauss und Geiger (német nyelven). orf.at, 2024. október 17.
  11. ↑ Gerald Heidegger, Irene Suchy: Mutis Startschuss zum Strauss-Jahr (német nyelven). orf.at, 2024. december 31.
  12. ↑ „Philharmoniker spielen bei Neujahrskonzert erstmals Komposition einer Frau”, Die Presse, 2024. december 18. (Hozzáférés: 2025. január 11.) 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Constanze Geiger című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]