Cornulaca monacantha

Cornulaca monacantha
Pakisztáni példányok
Pakisztáni példányok
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Disznóparéjfélék (Amaranthaceae)
Alcsalád: Ballagófűformák (Salsoloideae)
Nemzetség-
csoport: 		Salsoleae
Nemzetség: Cornulaca
Delile (1813)
Faj: C. monacantha
Tudományos név
Cornulaca monacantha
Delile, 1813
Szinonimák
  • Cornulaca arabica Botsch.
  • Cornulaca monacantha var. diacantha Maire
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cornulaca monacantha témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cornulaca monacantha témájú kategóriát.

A Cornulaca monacantha a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, ezen belül a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családjába tartozó faj.[1]

Ezt a növényfajt legelőször 1813-ban, Alire Raffeneau Delile francia botanikus írta le, illetve nevezte meg.[2] Nemzetségének a típusfaja.

Előfordulása

[szerkesztés]

A Cornulaca monacantha előfordulási területe Észak-Afrika, Közel-Kelet, az Arab-félsziget és Közép-Ázsia, egészen a pakisztáni Beludzsisztánig.[3]

Megjelenése

[szerkesztés]

Ez a növény szétszórtan és elágazóan nő; az elfásult szárai legfeljebb 60 centiméter magasra nőnek meg. A pikkelyszerű kékeszöld levelei eltakarják a szürke, drótszerű szárait. Minden levél végén egy tövis található. Mikor a növény elpusztul, a levelei sárgává vagy fehérré változnak. Augusztus és november között a levél tövében egy-egy narancssárgás-barna virág nyílik. A termés lapított toktermés, melyben a magok felállva ülnek. A növényt egy nagy, mélyre eresztett gyökér tartja.[1][3][4]

Életmódja

[szerkesztés]

A sivatagok oázisainál és a tengerpartoktól valamivel beljebb él. Nem tűri a sót, viszont a homokban jól érzi magát. Az elterjedési területén a Zygophyllum albummal együtt alkotják a domináns növényzetet.[5] Afrikában a Szahara déli részét határozzák meg jelenlétével.[6]

A sivatag növényevő állatai táplálkoznak vele.[1][7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c 'Cornulaca monacantha Del.. A Guide to Medicinal Plants in North Africa. IUCN. (Hozzáférés: 2013. január 24.)
  2. ↑ 'Cornulaca monacantha, Delile. Tropicos. Missouri Botanical Garden. (Hozzáférés: 2013. január 24.)
  3. ↑ a b 'Cornulaca monacantha'. Flora of Pakistan. (Hozzáférés: 2013. január 24.)
  4. ↑ 'Cornulaca monacantha Delile. Flora of Israel, 2006 [2013. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 24.)
  5. ↑ Mosallam, Hoseny A. M. (2005). „Size Structure of Zygophyllum album and Cornulaca monacantha Populations in Salhyia Area, East of Egypt”. International Journal of Biology and Agriculture 7 (3), 345–351. o. [2013. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 25.) 
  6. ↑ Wickens, Gerald E.. Ecophysiology of Economic Plants in Arid and Semi-Arid Lands. Springer (1998). ISBN 978-3-540-52171-6 
  7. ↑ Sahara-Nature (french nyelven). [2012. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 24.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cornulaca monacantha című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Cornulaca monacantha Delile The Plant List
  • Dressler, S.; Schmidt, M. & Zizka, G. (2014). "Cornulaca monacantha". African plants – a Photo Guide. Frankfurt/Main: Forschungsinstitut Senckenberg.
  • Raffeneau-Delile, A. 1813. Flore d'Ègypte. Explication des planches. In: Description de l'Égypte, ... Histoire Naturelle 2: 145–320. BHL reference page : 206, pl. 22 fig. 3.
  • Steudel, E.G.v. 1840. Nomenclator Botanicus, seu, Synonymia plantarum universalis (enumerans ordine alphabetico nomina atque synonyma, tum generica tum specifica, et a Linnaeo et a recentioribus de re botanica scriptoribus plantis phanerogamis imposita) (ed.2). Stuttgartiae, Tubingae: J.G. Cottae. 1: 848.
  • Bunge, A.v. 1862. Anabasearum revisio. Mémoires de l'Académie Impériale des Sciences de Saint Pétersbourg, 7. Sér. 4(11): 1–104. BHL reference page : 88.
  • Botschantzev, V.P: 1969. A New Species of Cornulaca Del. (Chenopodiaceae) from Saudi Arabia. Kew Bulletin 23(3): 439–440. doi: 10.2307/4117181.
  • Maire, R.C.J.E. 1943. Bulletin de la Société d'Histoire Naturelle de l'Afrique du Nord 34: 190. online
  • Akhani, H., Edwards, G., Roalson, E.H. 2007. Diversification of the Old World Salsoleae s.l. (Chenopodiaceae): Molecular Phylogenetic Analysis of Nuclear and Chloroplast Data Sets and a Revised Classification. International Journal of Plant Sciences 168(6): 931–956. doi: 10.1086/518263 Full text PDF from ResearchGate reference page
  • Hedge, I.C. 1997. Cornulaca monacantha. In: Hedge, I.C., Akhani, H., Freitag, H., Kothe-Heinrich, G., Podlech, D., Rilke, S. & Uotila, P. 1997. Chenopodiaceae. In: Rechinger, K.H. (ed.): Flora Iranica no. 172. Akad. Druck, Graz, ISBN 3-201-00728-5.Reference page. : 352–353.
  • Freitag, H., Hedge, I.C, Jafri, S.M.H, Kothe-Heinrich, G., Omer, S. & Uotila, P. 2001. Chenopodiaceae. In. Flora of Pakistan 204. eFloras 2008 reference page : Cornulaca monacantha.
  • International Plant Names Index. 2015. Cornulaca monacantha. Published on the Internet. Accessed 18 December 2015.