A Covid19-világjárvány miatt a világ számos országában és területén számos nem gyógyszeres beavatkozást vezettek be, amelyeket a köznyelvben elzárásoknak neveznek (beleértve az otthonmaradási tilalmat, kijárási tilalmat, karantént, kordonokat és hasonló társadalmi korlátozásokat). Ezeket a korlátozásokat azzal a szándékkal hozták létre, hogy csökkentsék a SARS-CoV-2, a Covid19-et okozó vírus terjedését.[1]2020 áprilisára a világ lakosságának mintegy fele valamilyen formában zárlat alatt állt, több mint 90 országban vagy területen több mint 3,9 milliárd embert kért vagy rendelt el a kormánya, hogy maradjon otthon.[2] Bár hasonló járványvédelmi intézkedéseket már több száz éve alkalmaznak, a 2020-as években végrehajtott intézkedések mértéke példa nélkülinek számít.[3]
Kutatások és esettanulmányok kimutatták, hogy a kijárási tilalmak általában hatékonyan csökkentették a Covid19 terjedését, tehát ellaposították a görbét.[4][5][6] Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása a kijárási tilalmakra és a bezárásokra vonatkozóan az, hogy ezek nagyon rövid, rövid távú intézkedések legyenek az átszervezés, átcsoportosítás, az erőforrások újbóli kiegyensúlyozása és a kimerült egészségügyi dolgozók védelme érdekében. A korlátozások és a normális élet közötti egyensúly megteremtése érdekében a WHO a világjárványra adott válaszlépéseket ajánlja, amelyek a szigorú személyi higiéniából, a hatékony kapcsolatfelvételből és a betegség esetén történő elkülönítésből állnak.[7]
Sok közegészségügyi szakértő és közgazdász támogatta a korlátozásokat,[8] arra hivatkozva, hogy nagyobb hosszú távú költségekkel jár, ha hagyják, hogy a betegség ellenőrizetlenül terjedjen.[9] A pandémiás korlátozásoknak egészségügyi, társadalmi és gazdasági hatásai voltak, és egyes területeken tiltakozásba ütköztek.
Több kutató a modellezés és a bemutatott példák alapján arra a következtetésre jutott, hogy a zárlatok hatékonyan csökkentik a Covid19 terjedését és az általa okozott halálesetek számát.[4][5][6][10][11][12][13][14][15] A zárlatok a leghatékonyabbnak akkor tekinthetők a Covid19 közösségi terjedésének, az egészségügyi költségeknek és a haláleseteknek a megfékezésében vagy megelőzésében, ha korábban, nagyobb szigorral hajtják végre, és ha nem szüntetik meg túl korán..[16][17][18][19][20]
A lezárások Covid19 halálozásra gyakorolt hatásának mértékét illetően nem egységes a vélemény[21](p62): A Johns Hopkins Egyetem közgazdászai által készített szisztematikus felülvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a lezárásoknak az iránymutatásokkal vagy orvosi tanácsadással ellentétben alig vagy egyáltalán nem volt hatásuk a Covid19 halálozásra[21](p40): A szerzők a korábbi áttekintéshez képest eltérő megállapításokat annak tulajdonítják, hogy az modellező tanulmányokat is bevont.[21]
A terjedést vizsgáló tanulmány, amely a leggyakoribb tünetek, például az íz- és szaglásvesztés vizsgálatán alapult Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban, a legerősebb elzárással rendelkező országokban (Olaszországban és Franciaországban) az új tünetek jelentős csökkenését mutatta ki már néhány nappal az elzárás megkezdése után.[22] Az Amerikai Egyesült Államokban kitört világjárványra vonatkozó modellezés azt sugallta, hogy "a világjárvány szinte teljesen megakadályozta volna a jelentős terjedést, ha az elzárási intézkedéseket két héttel korábban hajtják végre", és hogy a második hullám kevésbé lett volna súlyos, ha az elzárás további két hétig tart.[16]
A 2020 elején Hupejben bevezetett szigorú zárlat hatásosnak bizonyult a Covid19 járvány megfékezésében Kínában.[14][23] A megbetegedések és halálesetek viszonylag magas számát Svédországban, amely a világjárvány alatt a társadalom nagy részét nem korlátozta, összehasonlítva a hasonló demográfiai helyzetű szomszédos országokkal, Norvégiával, Dániával és Finnországgal, amelyek zárlatot vezettek be, legalább részben ennek a politikai különbségnek tudható be.[24][25][26][27][28][29][30] Hasonlóképpen, az ausztrál adatokon alapuló modellezés arra a következtetésre jutott, hogy a szigorú elzárással elért nulla közösségi átvitel csökkenti az egészségügyi és gazdasági költségeket a kevésbé szigorú intézkedésekhez képest, amelyek lehetővé teszik az átvitel folytatását, és arra figyelmeztetett, hogy a korlátozások korai enyhítése nagyobb költségekkel jár..[18][19] Ezt a "zéró közösségi átvitel" megközelítést Ausztráliában is elfogadták, és Victoria államban egy Melbourne-i járvány kitörésekor egy négy hónapos szigorú zárlat, más intézkedésekkel kombinálva, 2020-ban megakadályozta egy szélesebb körű járvány kitörését az országban.[31]Új-Zéland és Vietnám szintén "Zero-COVID" stratégiát fogadott el 2020 folyamán, amely célzott zárlatokat tartalmazott.[32][33]
A nagymértékben fertőző SARS-CoV-2 Delta variáns 2021-es megjelenése arra késztetett néhány kommentátort, hogy bár a lezárások továbbra is csökkentik a Covid19 terjedését, kevésbé hatékonyak a megfékezésében. Az Ausztráliában és Vietnámban a Delta járványok kitörésére válaszul végrehajtott lezárások kevésbé bizonyultak hatékonynak a megfékezésben, mint a korábbi lezárások más változatok terjedése ellen.[34][35][36]
Egy, a Chicagói Egyetem közgazdásza által vezetett tanulmány szerint az önkéntes zárlatoknak kevés hatása volt, az önkéntes távolságtartás a fogyasztói forgalom csökkenésének közel 90%-át tette ki, mivel az emberek magától a vírustól tartottak.[37] Hasonlóképpen, a National Bureau of Economic Research tanulmánya szerint az otthonmaradási parancsok csak 5-10%-kal növelték az otthonmaradást.[38] Egy másik, a Yale Egyetem által készített tanulmány szerint a társadalmi távolságtartás nagy része önkéntes volt, amit elsősorban a "megbetegedésekről és halálozásról szóló médiatudósítás" okozott.[39]
Másrészt egyes tanulmányok azzal érveltek,[13][40] hogy a kényszerítő intézkedések valószínűleg csökkentették az interakciókat, miközben elfogadták, hogy a csökkenés nagy része önkéntes lehetett. E két tanulmány közül az egyiket, Flaxman és társai tanulmányát többek között azért kritizálták, mert országspecifikus kiigazító tényezőt tartalmazott, amely nélkül a modell Svédországra vonatkozóan hatalmas számú halálesetet jósolna.[41] Az egyik széles körben idézett gazdasági szimuláció, amely azt állította, hogy a helyben maradás elrendelése háromszorosára csökkentette az összes esetet, azonban az önkéntes távolságtartást állandónak tartotta.[42] Egy másik tanulmány 30%-os különbséget talált a határ menti megyék között, ahol helyben maradás elrendelésére került sor.[43]
Egy másik tanulmány, amely összehasonlította a "kevésbé korlátozó beavatkozások" hatását a Covid19 terjedésére Svédországban és Dél-Koreában, valamint a kötelező otthonmaradási rendeletekét 8 másik országban, például Franciaországban és Spanyolországban, nem talált bizonyítékot arra, hogy a több korlátozást alkalmazó országokban nagyobb mértékű volt a betegség visszaszorítása,[44] azonban a tanulmány megállapításait számos korlátozása miatt megkérdőjelezték, többek között az országok kis mintanagysága miatt.[45][46]
Egyes kutatások azt is megállapították, hogy a "tanácsadói" megközelítés nem megfelelő a Covid19 járványok megfékezésére. Egy észak-olaszországi járvány kitörésének elemzése azt találta, hogy a közösségi terjedés hatékony csökkenése a szigorú nemzeti zárlat során következett be, és hogy a korábbi, kevésbé szigorú intézkedések nem voltak hatékonyak a mobilitás olyan alacsony szintre való csökkentésében, amely elegendő lett volna a Covid19 terjedésének mérsékléséhez.[17]
A világjárvány kezdete óta a Google folyamatosan gyűjtött adatokat a mozgásokról, amelyek a lakossági aktivitás gyors csökkenését mutatták jóval a jogi korlátozások bevezetése előtt.[47] 2020 áprilisában egy felmérés szerint az amerikaiak 93%-a önként csak akkor hagyta el az otthonát, ha szükséges, függetlenül a jogi korlátozásoktól.[48]
Egy 2021. februári, 348 cikket vizsgáló áttekintés arra a következtetésre jutott, hogy elismerik a nem gyógyszeres beavatkozások fontosságát a Covid19 terjedésének megfékezésében.[6] Ugyanakkor a jelenlegi kutatások a magas társadalmi költségeket is elismerik, bár kevesebbet, mint amennyibe a világjárvány enyhítés nélküli terjedése került volna.[4][5][6][9]
↑ abc (2021. április 1.) „Assessing mandatory stay-at-home and business closure effects on the spread of COVID-19.”. European Journal of Clinical Investigation51 (4), e13484. o. DOI:10.1111/eci.13484. PMID33400268. PMC7883103.
↑ abc (2021. március 29.) „Did Lockdown Work? An Economist's Cross-Country Comparison”. CESifo Economic Studies67 (3), 318–331. o. DOI:10.1093/cesifo/ifab003.
↑ ab (2020. május 18.) „The positive impact of lockdown in Wuhan on containing the COVID-19 outbreak in China”. Journal of Travel Medicine27 (3). DOI:10.1093/jtm/taaa037. PMID32181488. PMC7184469.
↑Adam, David (2020. április 2.). „Special report: The simulations driving the world's response to COVID-19”. Nature580 (7803), 316–318. o. DOI:10.1038/d41586-020-01003-6. PMID32242115.
↑ (2020. december 23.) „Association of tiered restrictions and a second lockdown with COVID-19 deaths and hospital admissions in England: a modelling study”. The Lancet Infectious Diseases21 (4), 482–492. o. DOI:10.1016/S1473-3099(20)30984-1. ISSN1473-3099. PMID33357518. PMC7758181.
↑ (2022. június 1.) „The statistical evidence missing from the Swedish decision-making of COVID-19 strategy during the early period: A longitudinal observational analysis” (angol nyelven). SSM - Population Health18, 101083. o. DOI:10.1016/j.ssmph.2022.101083. ISSN2352-8273. PMID35386859. PMC8968210.
↑ (2020. augusztus 3.) „When Do Shelter-in-Place Orders Fight COVID-19 Best? Policy Heterogeneity Across States and Adoption Time”. Econ Inq59 (1), 29–52. o. DOI:10.3386/w27091. PMID32836519. PMC7436765.
↑ (2020. május 14.) „Strong Social Distancing Measures In The United States Reduced The COVID-19 Growth Rate”. Health Affairs39 (7), 1237–1246. o. DOI:10.1377/hlthaff.2020.00608. PMID32407171.
↑Eran Bendavid (2021. január 5.). „Assessing Mandatory Stay‐at‐Home and Business Closure Effects on the Spread of COVID‐19”. European Journal of Clinical Investigation51 (4), e13484. o. DOI:10.1111/eci.13484. PMID33400268. PMC7883103.
↑ (2021. június 18.) „Challenges in determining causality: An ongoing critique of Bendavid et al's 'Assessing mandatory stay‐at‐home and business closure effects on the spread of COVID‐19'”. European Journal of Clinical Investigation51 (8), e13599. o, Kiadó: Wiley. DOI:10.1111/eci.13599. ISSN0014-2972. PMID33998694. PMC8209814.