Cryptomonadaceae

Cryptomonadaceae
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Törzs: Cryptista
Csoport: Cryptophyta
Osztály: Cryptophyceae
Rend: Cryptomonadales
Család: Cryptomonadaceae
Ehrenberg 1831
Nemzetségek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cryptomonadaceae témájú rendszertani információt.

A Cryptomonadaceae, más néven Cryptomonadidae[1] a Cryptophyta Cryptomonadales csoportjának kládja.[2]

Réz nanorészecskéket tartalmazó rovarirtók növelhetik szaporodását.[3]:8884

Történet

[szerkesztés]

Először Ehrenberg írta le 1831-ben az akkori meghatározás szerinti állatok közé tartozó családként Cryptomonadina néven, 4 nemzetséggel, melyeket először héj szerint különböztetett meg, az egyszerű héjúakat szemfolt szerint, a szemfolt nélkülieket sejtszáj szerint különböztette meg: az ostoros szájúak nemzetsége volt a Cryptomonas, az ostor nélkülieké a Gyges. A szemfolttal rendelkező fajokat az akkor monotipikus Lagenula, az összetett héjú fajokat a Pandorina nemzetségbe sorolta.[4]

Pascher 1913-as írásában szerepel az Eucryptomonadinae alosztály Cryptomonadales rendjében a Nephroselmidaceae mellett. A két csoportot aszerint különböztette meg, hogy hol van ostora. 1922-ben Pascher jellemzői alapján Oltmanns a Cryptomonadalesben 4 családot különböztetett meg, a Cryptomonadaceae és a Nephroselmidaceae mellett a Cryptochrysidaceae és a korábban a Phaeocapsinaebe sorolt Phaeocapsaceae is a Cryptomonadales tagja volt.[5]

1944-ben Pringsheim a Cryptomonadales 5 családjába nem sorolta a Phaeocapsaceaet, de új családokként megjelent a Katablepharidaceae és a Cyatomonadaceae. E családokat táplálkozásmód és ostorhely alapján különböztette meg. Huber-Pestalozzi 1950-ben a Nephroselmidaceae helyébe a Senniaceae csoportot helyezte, 1962-ben Christensen a Planonephraceaet helyezte ide, és nem sorolta ide a Cryptochrysidaceaet. Utóbbi két szerző kisebb módosításokkal Pringsheim rendszerét követi megkülönböztető jellemzők alapján.[5]

1967-ben Butcher 2 új család, a Hemiselmidaceae és a Hilleaceae mellé sorolta be a nyílás-garat rendszer alapján, és a Cryptomonadaceae nemzetségei közé sorolta a Plagioselmist, melyet formálisan azonban csak 1994-ben írtak le Novarino, Lucas és Morrall.[6] 1970-ben Bourrelly rendszere informális neveket használt, és az általa Cryptomonadacées-nek nevezett család mellé sorolta többek közt a Hilleacées-t és a Planonephracées-t, és Pascheréhez hasonló ismertetőjegyekről írt. Starmach 1974-ben ugyanígy rendszerezte a Cryptophyta-fajokat, és Christensen 1980-as rendszere is Bourrellyét követi.[5]

1995-ben Novarino és Lucas a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe 32c iii. és 32d cikkelyei alapján Stein 1878-as és Ehrenberg 1831-es írásmódját kijavították Cryptomonadidae alakra, és 5 nemzetséget soroltak ide. Az általuk adott meghatározás Kudo 1966-os meghatározásával közel azonos.[1]

1999-ben Clay, Kugrens és Lee módosították Butcher leírását, és csak a Cryptomonast sorolták ide.[2] 2014-ben az édesvízi Cryptomonadaceae 12-t baktériumklónként írták le Comamonadaceae MG 12 néven, de 2019-ben Cryptophyta-taxonként azonosították.[7]

Novarino, Lucas és Morrall 2006-ban hozták létre a Plagioselmist Plagioselmis prolonga típusfajjal. Clay, Kugrens és Lee ezt nem sorolták a Cryptomonadaceae csoportjai közé, azonban legkésőbb 2006-tól ide tartozik a Plagioselmis és a Geminigera.[8]

Morfológia

[szerkesztés]

Üreg-garat komplexe van, utóbbihoz sztóma csatlakozik. Belső sejtfalrétege többlemezes, kloroplasztiszos fajai plasztisza pirenoidja és sejtmagja közt van nukleomorfa. Lamella nélküli rövid rhizostylusa van, garatjához rostos lemezek tartoznak.[2] Egyes fajai elvesztették fotoszintézisre való képességüket, plasztiszaik leukoplasztiszok lettek.[9]

Ostorai apikális vagy szubapikális helyzetűek.[1]

Élőhely

[szerkesztés]

Édes- és tengervízben is él.[6]

A szuszpenziós társulások 1,5–3,6%-át adja ptDNS alapján,[10] és a jégben[11] és a fitoplanktonban is él.[12]

Anyagcsere

[szerkesztés]

Fikobiliproteinek alapján a Cryptomonadales többi tagjától és a Pyrenomonadalestől különíthető el, mert Cr-fikoeritrin 566-ot tartalmaz, barnává festve tagjait, míg a Pyrenomonadales Cr-fikoeritrin 545-öt, 555-öt vagy -fikocianin 630-at, 645-öt vagy 569-et termel, vörössé, zölddé vagy kékké festve tagjait.[2]:131

Jelentőség

[szerkesztés]

Az evezőlábú rákok táplálékaként csökkenti a fejlődési időt, és növeli a petetermelést.[13]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Novarino G, Lucas IAN (1995). „A Zoological Classification System of Cryptomonads”. Acta Protozool 34 (3). ISSN 0065-1583. (Hozzáférés: 2024. október 17.) 
  2. ↑ a b c d Clay, Brec (1999. október 1.). „A revised classification of Cryptophyta”. Bot J Linn Soc 131 (2), 131–151. o. DOI:10.1111/j.1095-8339.1999.tb01845.x. 
  3. ↑ Carley LN, Panchagavi R, Song X, Davenport S, Bergemann CM, McCumber AW, Gunsch CK, Simonin M (2020. július 21.). „Long-term effects of copper nanopesticides on soil and sediment community diversity in two outdoor mesocosm experiments”. Environ Sci Technol 54 (14), 8878–8889. o. DOI:10.1021/acs.est.0c00510. PMID 32543178. 
  4. ↑ Ehrenberg CG. Circulus I. Anentera, Pars zoologica II, Animalia evertebrata exclusis insectis, Symbolae physicae seu Icones et descriptiones corporum naturalium novorum aut minus cognitorum quae ex itineribus per Libyam Aegyptum Nubiam Dongalam Syriam Arabiam et Habessiniam. Berolini, [41–42]. o. (1831). Hozzáférés ideje: 2024. október 17. 
  5. ↑ a b c Novarino G (2012). „Cryptomonad taxonomy in the 21st century: The first two hundred years”. Phycol Rep, 19–52. o. 
  6. ↑ a b Novarino G, Lucas IAN, Morrall S (1994). „Observations on the genus Plagioselmis (Cryptophyceae)”. Cryptogamie, Algologie 15 (2), 87–107. o. (Hozzáférés: 2024. október 17.) 
  7. ↑ Gonzalez E, Pitre FE, Brereton NJB (2019. május 21.). „ANCHOR: a 16S rRNA gene amplicon pipeline for microbial analysis of multiple environmental samples”. Environ Microbiol 21 (7), 2440–2468. o. DOI:10.1111/1462-2920.14632. PMID 30990927. PMC 6851558. 
  8. ↑ Martin DL, Ross RM, Quetin LB, Murray AE (2006. augusztus 18.). „Molecular approach (PCR-DGGE) to diet analysis in young Antarctic krill Euphausia superba”. Mar Ecol Prog Ser 319, 155–165. o. (Hozzáférés: 2024. október 17.) 
  9. ↑ Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  10. ↑ Besemer K, Peter H, Logue JB, Langenheder S, Lindström ES, Tranvik LJ, Battin TJ (2012. január 12.). „Unraveling assembly of stream biofilm communities”. ISME J 6 (8), 1459–1468. o. DOI:10.1038/ismej.2011.205. PMID 22237539. PMC 3400417. 
  11. ↑ Rigou S, Santini S, Abergel C, Claverie JM, Legendre M (2022. október 7.). „Past and present giant viruses diversity explored through permafrost metagenomics”. Nat Commun 13. DOI:10.1038/s41467-022-33633-x. PMID 36207343. PMC 9546926. 
  12. ↑ Agarwal V, James CC, Widdicombe CE, Barton AD (2021. október 28.). „Intraseasonal predictability of natural phytoplankton population dynamics”. Ecol Evol 11 (22), 15720–15739. o. DOI:10.1002/ece3.8234. PMID 34824785. PMC 8601889. 
  13. ↑ Karlsson K, Winder M (2020. május 15.). „Adaptation potential of the copepod Eurytemora affinis to a future warmer Baltic Sea”. Ecol Evol 10 (11), 5135–5151. o. DOI:10.1002/ece3.6267. PMID 32551088. PMC 7297749. 

További információk

[szerkesztés]