Csehi | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Vas | ||
Járás | Vasvári | ||
Jogállás | község | ||
Irányítószám | 9833 | ||
Körzethívószám | 94 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 244 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 23,98 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 9,34 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 02′ 01″, k. h. 16° 56′ 43″47.033711°N 16.945169°EKoordináták: é. sz. 47° 02′ 01″, k. h. 16° 56′ 43″47.033711°N 16.945169°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Csehi témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Csehi község Vas vármegyében, a Vasvári járásban.
A Kemeneshát délkeleti csücskében fekszik. Vasvártól keletre, a Zala vármegyei határhoz közel, három irányból megközelíthető helyen található. Belterületének déli szélén elhalad a Zalabér-Vasvár között húzódó 7361-es út, főutcája pedig az abból észak felé kiágazó 7382-es út, amely Csehimindszent felé vezet tovább.
Nevét már az Árpád-korból ismerjük. Nevét 1217-ben említették először Cheeh formában, a vasvári káptalan birtokainak összeírásával kapcsolatban, majd az 1600-as években neve Vasvár közelsége miatt Vasvárcsehiként is ismert volt. Valószínűleg cseh telepesek alapították a falut. A falunak régi kőfallal körülvett temploma volt.
A falu az Osl nemzetségbeli Ostffy család birtokai közé tartozott, akik 1436-ban új adománylevelet kaptak rá, megerősítve ezzel korábbi birtokjogaikat. A nemzetség tagjai 1544-ben osztoztak meg itteni birtokaikon. Később a vasvári káptalan mellett az Ostffy, a Török, a Poliany és Geletffy családoknak is voltak itt birtokaik. 1726-ban Telekesi Török István itt lévő birtokát a bécsi kamara elkobozta. A 18. században a Festetich, a 19. században a zalabéri Horváth család volt a falu határának túlnyomó része felett birtokjoga.
1573-as összeírás idejére a korábbi török támadások és a pestis megtizedelte a lakosságot, ekkor összesen 19 lakott és 6 elhagyott házat írtak itt össze össze. Már a század elejétől hódoltak a töröknek az itt élők, először a fehérvári később a kanizsai basának, de a lakosság ennek ellenére további támadásoknak és szenvedésnek volt kitéve, ezért egyre többen elhagyták falujukat.
A 17. század végén és a 18. század elején a vasvári káptalannak szolgáló jobbágyok kedvezőbb helyzetbe kerültek, mert az akkori nagybirtokos kiharcolta a harmincad- és vámmentesség eltörlését, ami a termékeikkel való kereskedést könnyítette meg. 1702-től lehetővé vált számukra, hogy pénzzel megválthassák a robot szolgálatot.
Az 1700-as évek békés időszaka kedvezően hatott a szőlőtermesztésre, évről évre nőtt a megművelt területek száma. Önkormányzatuk is fejlett volt, ezt bizonyítja az 1725-ből fennmaradt hegyközségi pecsétlenyomat.
A településen 2023. július 2-án időközi polgármester-választást kellett tartani, a községet közel három évtizeden át irányító, addigi faluvezető március 29-én bekövetkezett halála miatt.[12]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 246 | 238 | 238 | 228 | 243 | 234 | 244 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,5%-a magyarnak, 2,7% németnek, 0,8% cigánynak mondta magát (3,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 78,9%, református 3,1%, evangélikus 0,8% (17,2% nem nyilatkozott).[13]