Csengersima

Csengersima
Református templom
Csengersima címere Csengersima zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás	Csengeri
Jogállás	község
Polgármester	Kislőrincz József (független)[1]
Irányítószám	4743
Körzethívószám	44
Népesség
Teljes népesség	629 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	32,69 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	23,8 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 52′, k. h. 22° 44′47.866666666667, 22.73333333333347.866667°N 22.733333°EKoordináták: é. sz. 47° 52′, k. h. 22° 44′47.866666666667, 22.73333333333347.866667°N 22.733333°E
Csengersima Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
Csengersima weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csengersima témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csengersima község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Csengeri járásban.

Fekvése

Csengersima a 49-es számú főút mellett keletről elterülő község. Közúti és teherforgalmi határátkelőhely található külterületén. 14 km-re fekszik a romániai Szatmárnémeti. 1981-ben az 1970-es árvízben elpusztult Nagygéc községet a település közigazgatási területéhez csatolták. A település a Szatmári-sík kistáj területén található. Délkelet felől északnyugatnak lejtő síkság, melyet különböző mértékben feltöltött elhagyott folyómedrek sűrű hálózata borít. A talajtakaró teljes egészében öntésanyagokon kialakult, talajvízhatás alatt álló réti és lápi talajokból áll. Délen nyers öntéstalajok, északabbra mocsári erdőtalaj uralja a területeket.
A mérsékelten hűvös és mérsékelten meleg éghajlati övek határán fekszik a település. Az évi napsütéses órák összege 1970 óra, a csapadék évi 650–670 mm közötti.

Árpád kori templom légi felvételen, Csengersima

Árpád kori templom légi felvételen, Csengersima

A terület az észak-alföldi flórajárásba tartozik, jelentősebb potenciális erdőtársulásai a tölgy-kőris-szil ligeterdők, a füzesek, valamint a fűz-nyár- és elegyes-ligeterdők. Ezek közül idős tölgy, szil és kőris erdőrészek még fellelhetők a területen. Környezetében jelentősnek mondható több mint 150 hektáros erdőgazdálkodás alatt álló erdőterület található külterületén. Az erdőterületek közül a Bűr-erdő és Géci-sűrű állományai megyei védelem alatt állnak. A védelem több mint 120 hektárnyi területre terjed ki az idős tölgy, kőris és szil állományok védelmében.
Csengersima külterületét élő vízfolyás nem érinti. A Holt-Szamos egyik ágából jóléti tavat alakítottak ki. Ezen kívül mesterséges víztározók és halastavak találhatóak a község környékén, melyek a Szamos-Túr-közi zárógát építése során földkitermelést követően lettek kialakítva, illetve a zárógát által lefolyástalanná tett vízfolyásokból alakult ki.

A község a magyar-román államhatár mellett fekszik, határszéle keleten és délen mintegy 11 kilométer hosszban egybeesik az országhatárral. A közvetlen szomszédos települések a határ magyar oldalán: észak felől Császló és Gacsály, észak-északkelet felől Rozsály, délnyugat felől Komlódtótfalu, nyugat felől Szamosbecs, északnyugat felől pedig Csegöld. A határ román oldalán a legközelebbi települések: északkelet felől Atya (Atea), kelet felől Pete (Petea), dél felől pedig Szamosdara (Dara).

Megközelítése

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a már említett 49-es főút, ezen érhető el a legegyszerűbben az ország távolabbi részei felől is, Mátészalka-Porcsalma érintésével. Fehérgyarmattal a 4127-es út, Komlódtótfaluval a 49 155-ös számú mellékút köti össze. A hozzá csatolt Nagygéc csak egy önkormányzati úton közelíthető meg a 49-es főút felől.

Vasútvonal nem érinti.

Története

Neve személynévi eredetű: az alapjául szolgáló név a Simon (latin Simeon) személynévből alakult rövidüléssel és – kicsinyítő – becéző képzővel. Az előtag Csenger közelségével van kapcsolatban, s megkülönböztető szerepű. Hivatalosan 1908 óta ez a neve, de már 1904-ből is van rá adat.

A község a forrásokban 1327-ben tűnik fel, amikor Erzsébet asszony a falu egynegyedét, mint nászhozományt fiainak átengedte. A 13. századból fennmaradt temploma a bizonysága annak, hogy az első említésnél jóval korábban keletkezhetett. Hajdan Nagy- és Kissima volt, mindkettőt a Mikolai család birtokolta. 1331-ben a Szárazbereki és Simai családok osztoztak meg rajta. 1339-ben Szárazbereki Lászlót hamis pénzverésért megégetésre ítélte I. Károly, s birtokait Tamás erdélyi vajdának adományozta. Testvérei azonban megtartották a maguk részét, így 1362-ben az utód nélkül meghalt János vagyonát megszerezték. 1378-ban a Mikolaiak osztoztak a maguk részén. 1406-ban elfoglalta tőlük Drágfi és Balk máramarosi vajda, de ismét visszakapták. Ezután egészen a 19. század közepéig a Mikolaiak maradtak itt a fő birtokosok. A 18. században birtokot szereztek a Mikolai család leányutódai révén a Korda, Szodorai, Gáspár, Mándi és Szirmai családok is. A XIX. század közepéig ugyanők voltak a tulajdonosai, később nagy része a Korda utódoké lett. A települést a Rákóczi-szabadságharc, az 1709. évi pestisjárvány és az 1717. évi tatár betörés szinte elnéptelenítette, lakói a közeli rozsályi és szatmári várban kerestek menedéket. A 20. század elején Vécsey Aurélnak és Pap Kálmánnak volt itt jelentősebb földbirtoka. Az 1911–1913. évi névtárak szerint 422 református és 72 más vallású lakója volt.

Csengersima az 1860-as években közigazgatásilag a Szamosközi, az 1870-es évektől a Fehérgyarmati II., a XX. században előbb a Csengeri, majd 1969-től a Mátészalkai járáshoz tartozott. Jelenleg Mátészalka városkörnyékének része. Az 1920-as években körjegyzőségi székhely volt, hozzátartozott Csegöld, Nagygéc. 1971-től nagyközségi közös tanács társközsége, tanácsának székhelye Csenger, társközsége Szamosangyalos, Szamosbecs, Szamostatárfalva, Komlódtótfalu, Nagygéc, majd 1973-tól Csengerújfalu volt. Az 1970. évi árvízben szinte teljesen romba dőlt Nagygécet 1981. december 31-én hivatalosan Csengersimához csatolták. 1989-től Csenger város tanácsához tartozott Csengerújfaluval, Komlódtótfaluval, Szamosangyalossal, Szamosbeccsel, Szamostatárfalvával együtt. Jelenleg körjegyzőséget alkot Komlódtótfalu és Szamosbecs településekkel együtt.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Kovács Balázs^[3] (független)^[4]
• 1994–1998: Dr. Bányász Attila (független)^[5][6]
• 1998: Költő Zoltán (független, MSZP-támogatással)^[7]
• 1998–2002: Költő Zoltán (független)^[8][9]
• 2002–2006: Költő Zoltán (független)^[10][11]
• 2006–2010: Költő Zoltán (független)^[12]
• 2010–2014: Költő Zoltán (független)^[13]
• 2014–2019: Kislőrincz József (független)^[14][15]
• 2019–2024: Kislőrincz József (független)^[16]
• 2024– : Kislőrincz József (Fidesz-KDNP)^[1]

A településen 1998 február közepén azért kellett időközi polgármester-választást tartani, mert az előző polgármester néhány hónappal korábban lemondott posztjáról.^[7]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	779	765	775	784	640	657	629
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[17]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,2%-a magyarnak, 3,6% cigánynak, 3,8% románnak mondta magát (5,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 14,9%, református 62,9%, görögkatolikus 9,2%, felekezeten kívüli 1,1% (10,8% nem válaszolt).^[18]

2022-ben a lakosság 84,7%-a vallotta magát magyarnak, 6,9% románnak, 3,8% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% ukránnak, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (15,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 10,5% volt római katolikus, 44,8% református, 5,2% görög katolikus, 0,6% ortodox, 0,5% egyéb keresztény, 2,3% felekezeten kívüli (35,8% nem válaszolt).^[19]

Nevezetességei

Csengersimai református templom

A csengersimai református templom (126. hrsz. Csengersima, Fő út, Törzsszám: 5974) Román stílusú, XIII. századi épület, melyet 1729-ben átépítettek. Festett famennyezete 1761-ből való. Berendezése: festett fakarzat, szószék, népies barokk, 1761. A 100 ülőhelyes román kori, a Szamos holtágból kialakított tó partján szabadon álló, egyhajós, kis homlokzati tornyos, keletelt templom, műemlék. A kicsiny román kori templom 1210-1220 között épülhetett, az 1696. évi katolikus templomösszeírás református templomként tartotta számon. A Rákóczi-szabadságharc és az 1709. évi pestisjárvány elnéptelenítette a falut, majd a tatárok pusztítottak benne és gyújtották fel a templomot, amely 10-12 évig pusztán állt. 1729-1734 között épült újjá, 1755-ben újrazsindelyezték, 1761-ben készült el a kazettás mennyezet, s valószínűleg a torony és a bejárati csarnok is. 1799-ben szószék koronát, 1861-ben új karzatot készítettek, s kékre mázolták a padelők éppen százéves ornamentális festését. 1892-ben életveszélyessé nyilvánították, felújítására az 1960-as és az 1980-as években került sor. Jelen pompáját és a festett famennyezet megújulását a 2000-ben befejeződött teljes felújítás során a Műemlékvédelem szakemberei által végzett munkának köszönheti. Az 1761-ben készült mennyezetkazetták az üdvtörténetet tartalmazzák állatövi jegy, őskép és szöveges kazettákon sakkbábuk mozgatása segítségével.^[20]

Nagygéci református templom

(1224. hrsz. Csengersima, Nagygéc, Kossuth u., Törzsszám: 5984) Református templom, román kori, XIII. századi eredetű, melyet a 15. század második felében kibővítettek, illetve 1896-ban tornyot is építettek hozzá. Szentélyében késő gótikus szentségtartó és sekrestyeajtó található. (Mindkettő használaton kívül.)

Jegyzetek

1. Csengersima települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 16.)
2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
3. Csengersima települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
4. Polgármesterek - második menetben : időközi választás Komoróban, Csengersimán (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1990. december 4. (Hozzáférés: 2020. február 17.) == Kelet-Magyarország, 1990. dec. 4. 1. p.
5. Csengersima települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 3.)
6. A helyi választások végeredménye : A polgármester-jelöltek sorrendje (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1994. december 13. (Hozzáférés: 2020. február 17.) == Kelet-Magyarország, 1994. dec. 13. 11. p.
7. Új polgármester (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1998. február 16. (Hozzáférés: 2020. február 17.) == Kelet-Magyarország, 1998. febr. 17. 5. p.
8. Csengersima települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 17.)
9. Megyénk új polgármesterei (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1998. október 21. (Hozzáférés: 2020. február 17.) == Kelet-Magyarország, 1998. okt. 21. 7. p.
10. Csengersima települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 17.)
11. Községeink és nagyközségeink polgármesterei (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 2002. október 21. (Hozzáférés: 2020. február 17.) == Kelet-Magyarország, 2002. okt. 21. 7. p.
12. Csengersima települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 17.)
13. Csengersima települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. február 17.)
14. Csengersima települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. október 27.)
15. Önkormányzati választás 2014 (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 2010. október 14. (Hozzáférés: 2020. február 17.) == Kelet-Magyarország, 2014. okt. 14. 4. p.
16. Csengersima települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 27.)
17. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
18. Csengersima Helységnévtár
19. Csengersima Helységnévtár
20. Bereczky Zoltán - Cseuz Anett: Simai Sakkoló, Püski 2008.

Irodalom

• Kiss Tamás: Építészettörténeti bejárások Északkelet-Magyarországon (1982) - Kézirat: KT-archiv-VeML

További információk

• Csengersima település hivatalos honlapja
• Csengersima a Csengeri Kistérség honlapján

• Magyarország-portál
• Földrajzportál