Csenla

Csenla
megszűnt
550 – 802
Általános adatok
FővárosaCsampaszak (Champasak)
Hivatalos nyelvekszanszkrit nyelv
Beszélt nyelvekkhmer nyelv
Valláshinduizmus
Államvalláshinduizmus, buddhizmus
Kormányzat
Államformamonarchia
ElődállamUtódállam
← FunanKhmer Birodalom →
A Wikimédia Commons tartalmaz Csenla témájú médiaállományokat.

Csenla (khmerül: ចេនឡា Chénla, a kínai forrásokban: 真臘 Zhēnlà) egy középkori államalakulat volt Délkelet-Ázsiában, amely magában foglalta a mai Kambodzsa, Laosz, Thaiföld és Vietnám egyes részeit. A 6. század végétől a 9. század elejéig virágzó Csenla jelentős szerepet játszott a régió politikai tájképének kialakításában és a majdani Khmer Birodalom elődjének tekinthető.

Történelem

[szerkesztés]

Csenla egy Mekong-menti államként alakult ki, amely a korábbi Funan királyságból fejlődött ki. 550-ben a csenlaiak diadalt arattak a funani erők felett, így Funan behódolt Csenlának. Ísánavarman (Īśānavarman) király vezetése alatt az állam kiterjesztette befolyását a szomszédos államokra, és ellenőrzést biztosított a kulcsfontosságú kereskedelmi útvonalak felett.

Csenla korai történelmét a Sambor Prei Kuknál fellelt dokumentumok írják le, amelyek részletezik a királyság politikai szervezetét és vallási gyakorlatait.[1] A 7. és 8. században Csenla a jólét és a kulturális fejlődés időszakát élte át. Dzsajadevi királynő és I. Dzsajavarman uralkodását gyakran aranykornak tekintik, amelyet építészeti vívmányok és a szomszédos birodalmakkal, például a Srívidzsaja Birodalommal és a kínai Tang-dinasztiával fenntartott diplomáciai kapcsolatok erősítése fémjelez.[2] Ennek az időszaknak az építészeti csodái, köztük a Sambor Prei Kuk és a Wat Phou templomegyüttesei Csenla kulturális fejlettségéről, valamint a hindu és buddhista hagyományok átvételéről tanúskodnak. Az ebből a korszakból származó feliratok is kiemelik az állam regionális kereskedelemben való részvételét, valamint a vallásközpontúságát.[3]

A belső hatalmi harcok és a külső nyomás végett Csenla 707 körül két részre, Szárazföldi Csenlára (khmerül: ចេនឡាដីគោក Chénla deikok) és Vízi Csenlára (khmerül: ចេនឡាទឹកលិច Chénla tuklich) szakadt. Az Angkor régió körül összpontosuló Csenla vidéket I. Dzsajavarman leszármazottai uralták, míg a Mekong-delta régióban található Vízi Csenla a Sailendra-dinasztia uralma alá került.

A 9. századra Csenla növekvő belső konfliktusokkal és külső inváziókkal szembesült, ami felgyorsította hanyatlását. A regionális hatalmi központok közötti rivalizálás, valamint az olyan terjeszkedő birodalmak nyomása, mint a Srívidzsaja hozzájárultak Csenla kisebb államokra való feldarabolásához. Csenla bukásával kialakult a Khmer Birodalom, amely továbbvitte elődje kulturális örökségét fennmaradt, amint azt olyan építészeti csodák is bizonyítják, mint például az Angkorvat templomegyüttes, amely elődjének kulturális és vallási örökségét tükrözte.[4]

Társadalom és kultúra

[szerkesztés]

A buddhizmus és a hinduizmus egyaránt jelen volt. Csenla társadalmi és vallási gyakorlatait olyan feliratok dokumentálják, mint például a Prasat Andet és Prasat Trapeang Phong. Ezek a feliratok értékes betekintést nyújtanak Csenla társadalmi felépítésébe, vallási hiedelmeibe és rituáléiba, és rávilágítanak a lakóinak mindennapi életére.[5]

Gazdaság

[szerkesztés]

A kereskedelem döntő szerepet játszott Csenla felvirágzásában, tengeri és szárazföldi útvonalakon egyaránt. A királyság hasznot húzott a Mekong és a Thai-öböl menti elhelyezkedéséből, így a regionális kereskedelem összekötőjeként szolgált. Csenla a kínai és indiai, illetve más délkelet-ázsiai államokkal is folytatott kereskedelmet, és olyan árukat exportált, mint a rizs és nemesfémek.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Vickery, Michael. Funan Reviewed: Deconstructing the Ancients, 315-326. o. (1999) 
  2. ↑ Jacobsen, Trudy. Lost Goddesses: Denial of Female Power in Cambodian History. NIAS Press (2008) 
  3. ↑ Coedès, George. The Indianized States of Southeast Asia. University of Hawaii Press (1968) 
  4. ↑ Higham, Charles. The Civilization of Angkor. University of California Press (2001) 
  5. ↑ Stark, Miriam T.. Archaeology of Asia. Wiley-Blackwell (2006)