Csincsiang

 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

A csincsiang (kínai:秦腔, pinjin: Qínqiāng) vagy luantan (kínai:亂彈, pinjin: Luàntán) a kínai Senhszi tartomány északnyugati részének jellemző népi kínai opera stílusa,[1] ahol évezredekkel ezelőtt csin volt a neve. Dallamai az ősi Senhszi és Kanszu falusi területeiről származnak.[2] A szó jelentése „a csin dallama vagy hangja”[3]

A műfajban egyik használatos hangszer a bangzi, melyről a bangzi opera elnevezést is kapta. A bangzi dallam a legrégebbi és leggazdagabb opera hangzás a négy nagy kínai dallam közül.[4]

Tan Tun, a The First Emperor című opera zeneszerzője kutatta a csincsiangot a mű alkotásakor, hogy többet tudjon meg az ősi kínai zenei stílusokról.[5]

Történelem

[szerkesztés]

A csincsiangot 1785-ben Csien-lung császár betiltotta Pekingben. Azt állították, hogy ennek oka a műfaj szexuális utalásai voltak, de vélhetően a valódi ok az volt, hogy ez a stílus a korábbi népi kínai operastílusoktól eltérően társadalomkritikát is tartalmazott. A tiltás következménye azonban az lett, hogy a stílus Pekingen kívül szélesebb körben terjedt, különösen a délkeleti színházakban.[6]

Szereplők

[szerkesztés]

A csincsiang stílusban 13 féle szereplő van négy szereplőtípusban: négyféle seng (férfi), hatféle dan (nő), kétféle csing (festett arcú férfi) és egy csou (bohóc) szereplő.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ „China promove programas diversificados durante o Festival da Primavera”, China Radio International , 2008. február 8. (Hozzáférés: 2011. július 8.)  (English)
  2. ↑ „Chinese opera The First Emperor transmitted live into theaters worldwide”, People's Daily , 2007. január 14. (Hozzáférés: 2011. július 8.) 
  3. ↑ Adam Yuet Chau: Miraculous response: doing popular religion in contemporary China. (hely nélkül): Stanford University Press. 2006. 53. o. ISBN 9780804751605 Hozzáférés: 20110708  
  4. ↑ Women of China. (hely nélkül): Foreign Language Press. 2001. Hozzáférés: 20110708  
  5. ↑ Matt Dobkin and Ken Smith. „Tan Dun's Operatic Odyssey”, Playbill , 2006. december 6. (Hozzáférés: 2011. július 8.) 
  6. ↑ Li Ruru: Soul of Beijing Opera: Creativity and Continuity in Modern Performance. (hely nélkül): Hong Kong University Press. 2010. 36. o. ISBN 9789622099951 Hozzáférés: 20110708  

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Qinqiang című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.