Csupasz pisztoly a (z)űrben (2001: A Space Travestry) | |
2000-es német–amerikai–kanadai film | |
Rendező | Allan A. Goldstein |
Producer | Martin Heldman Werner Koenig |
Műfaj |
|
Dramaturg | Alan Shearman |
Főszerepben | Leslie Nielsen Ophelie Winter Ezio Greggio |
Zene | Claude Folsy |
Operatőr | Sylvain Brault |
Vágó | Gaétan Huot |
Jelmeztervező | Nicole Pelletier |
Gyártás | |
Ország | Egyesült Államok |
Nyelv | angol |
Forgatási helyszín | Salle J.- Antonio-Thompson |
Játékidő | 94 perc |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Netflix |
Bemutató | 2000. október 2. |
Korhatár | I. kategória (F/2605/J) |
Kronológia | |
Kapcsolódó film | Csupasz pisztoly |
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Csupasz pisztoly a (z)űrben 2000 októberében bemutatott amerikai, kanadai és német koprodukcióban készült sci-fi vígjáték. Az abszurd humorú filmben számos ismert filmre történik utalás, ismert emberek hasonmásai tűnnek fel. A film főszereplője Leslie Nielsen. Noha a film címének magyar fordítása a Csupasz pisztoly filmekre utal, azoktól teljesen függetlenül készült.
Alább a cselekmény részletei következnek! |
2001, az emberiség nyugodtan éli hétköznapjait, közben fogalma sincs róla, hogy a rég felhagyottnak vélt Hold expedíciók nem maradtak abba, sőt Vegan néven már egy állandó, titkos holdbázis is működik, ahol egyrészt klónkísérletek folynak, másrészt földönkívüli fajok tucatjainak képviselői is megtalálhatók.
A legtitkosabb államhivatal tudomására jut, hogy az amerikai elnök, Bill Clinton valójában egy klón, miközben az igazit a Veganon tartják fogva. Az ügy kinyomozására a kétbalkezes Dix magánnyomozót, a rendőrség alkalmi segítőjét és önkéntes kisállatmentőt a Veganra küldik. Nyomozása során mindössze három emberre számíthat: ezek Cassandra Menage, a bájos űrösszekötő, Valentino Di Pasquale, az olasz származású, igen lezser biztonsági főnök, valamint Bradford Shitzu hadnagy, akiről később kiderül, hogy kiborg.
Dix kétbalkezes nyomozása során a holdbázis szinte rommá válik, de kiderül, hogy az ármánykodás mögött a gonosz doktor Prett áll, a klónlabor vezetője. Célja, hogy az országok vezetőinek engedelmes klónokra cserélésével világuralomra törjön. Éppen most készült el második klónjuk, Szaddám Huszein, „egy vezető, akit mindenki szeret”. Clinton elnököt végül Dixék kiszabadítják és Fidel Castrónak álcázva titokban visszajuttatják a Földre, majd a klónelnököt annak kocogása közben egy bokorban kicserélik a valódira. A klónt elfogják, az igazi Párizsba utazik, egy nagyszabású gálaestélyen való részvételre.
Ekkor azonban váratlan fordulat történik. Egy eltávolított anyajegy miatt kiderül, a most elfogott, klónnak vélt elnök a valódi, a Holdról hozott és Párizsba elutazott valójában a klón. Prett terve eleve az volt, hogy a Holdon elfogott és valódinak vélt klónt így juttatja a földre és cserélteti ki az igazival, ebben egy washingtoni politikus, Dix Holdra küldője is bűntársa volt.
Dix, Cassandra, Di Pasquale kapitány, Shitzu hadnagy és a valódi Clinton elindulnak a gálaestre, ahol a nemzetközi közélet színe-java előtt a Három Tenor lép fel. Az elnököt mindenképpen vissza kell cserélni az igazira. Míg a színpadon folyik az előadás, Dixék az alagsorban küzdenek a gonosz doktor Pratt embereivel. A Három Tenor műsorának fénypontja a Village People „In the Navy” dala, a nemzetközi közönség tombol a hallatán, ám Dixék a színpadsüllyesztő összevissza kapcsolgatásával tönkreteszik az előadást.
Az est díszvendége a színpadon szaxofonozó Clinton, ám a süllyesztőkészülékkel Dixék az igazit is a színpadra küldik, így egyszerre két, szaxofonozó Clinton kerül a színpadra, mindkettő saját magát mondva az igazinak. Végül szaxofontudásuk alapján derül ki, hogy melyikük az igazi. Pratték azonban nem hagyják magukat, az előadás végére az operaház is romokban hever, de Dixék végül győznek. Dix megmentette a világot, de a hírnév helyett inkább visszamegy nyomozónak Washingtonba, ahol „minden politikusnak törvényadta joga, hogy bűnöző legyen”.