Csólyospálos | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Alföld | ||
Vármegye | Bács-Kiskun | ||
Járás | Kiskunmajsai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Ábrahám-Furus János (független)[1] | ||
Irányítószám | 6135 | ||
Körzethívószám | 77 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1446 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 24,59 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 65,1 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 25′ 04″, k. h. 19° 50′ 27″46.417778°N 19.840833°EKoordináták: é. sz. 46° 25′ 04″, k. h. 19° 50′ 27″46.417778°N 19.840833°E | |||
Csólyospálos weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Csólyospálos témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Csólyospálos község Bács-Kiskun vármegye Kiskunmajsai járásában.
Kiskunmajsától délre fekszik, Csongrád-Csanád vármegye határán, határa a Kiskunsági Nemzeti Park területe.
A szomszéd települések: észak felől Kömpöc, kelet felől Balástya, délkelet felől Forráskút, dél felől Üllés, északnyugat felől pedig Kiskunmajsa; délnyugati és nyugati irányból ugyancsak ez utóbbi városhoz tartozó külterületek övezik.
Csak közúton érhető el, Kiskunmajsa és Szeged (Kiskundorozsma) irányából egyaránt az 5405-ös úton; Kömpöccel az 5442-es út köti össze. Határszélét északon érinti még az 5411-es út is.
Csólyospálos két puszta: Csólyospuszta és Pálospuszta tanyavilágának összeolvadásából keletkezett, 1945. július 1-én lett önálló község.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1673 | 1643 | 1551 | 1532 | 1553 | 1431 | 1446 |
2013 | 2014 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,4%-a magyarnak, 0,9% németnek, 1,3% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 78,3%, református 1,8%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 3,4% (15,5% nem nyilatkozott).[10]
2022-ben a lakosság 87,8%-a vallotta magát magyarnak, 1,3% németnek, 0,8% románnak, 0,2% cigánynak, 0,1%-0,1% horvátnak, görögnek, bolgárnak, ruszinnak és szerbnek, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 50,4% volt római katolikus, 1,4% református, 0,2% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 1,4% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 6% felekezeten kívüli (39,6% nem válaszolt).[11]