A Delors-bizottság Jacques Delors, az Európai Közösség bizottsági elnöke köré szerveződő formáció, melynek munkája eredményeképpen létrejött az Európai Gazdasági és Monetáris Unió. A három szakaszból álló ún. Delors-terv keretében, mely 1989-re készült el, az európai integráció a Balassa-féle osztályzás szerint a második legmagasabb szintre aspirált: a pénzügyi unióra. Ekkor mondták ki először, hogy a részvevő országok teljesen elveszítenék önálló monetáris politikájukat és saját nemzeti valutájukat és közös pénzzel fizetnek majd. Ennek eredményeképpen 1990-ben összehívták azt a kormányközi konferenciát, mely kidolgozta a pénzügyi unió szerződését – a maastrichti szerződést.
Jacques Delors 1994 végéig két mandátumot töltött a Bizottság élén, munkásságához köthető az Európai Monetáris Intézet felállítása, mely az Európai Központi Bank elődje volt és első elnöke Báró Lámfalussy Sándor, magyar származású jegybankár volt. A 12 országot magába foglaló Európai Unió (ekkor tagjai Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Olaszország, Portugália, Spanyolország és az újra egyesült Németország) Delorsnak köszönheti, hogy megvetette a ma is fennálló Eurozóna alapjait.[1]