Legismertebb műsora a Dennis Miller Live! volt, amely 1994-től[3] 2002-ig[4] futott. 215 epizódot élt meg, és öt Emmy-díjat nyert, illetve tizenegy alkalommal jelölték.[5]
A Saturday Night Live szereplőgárdájának tagja volt 1985-től 1991-ig. Több talk show-ja is volt, például az HBO-n vagy a CNBC-n. 2007-től 2015-ig egy naponta jelentkező beszélgetős rádióműsort vezetett, amelyet jelenleg a Westwood One sugároz.[6]
Jelenlegi műsora a Dennis Miller + One, amelyet az RT America vetít 2020. március 9. óta. A műsorban hírességekkel készít interjúkat.[7]
Pittsburghben született, és Castle Shannon külvárosában nőtt fel. Skót származású.[10] Szülei elváltak, így anyja, Norma nevelte fel őt egy baptista nevelőintézetben.[11][12] Apjáról nem szívesen beszél; általában így nyilatkozik róla: "még nagyon kicsi voltam, amikor elköltözött."[12] Norma öt gyereke közül ő a legidősebb, és gyakran vigyázott is a többiekre.[12]
A Saint Anne School tanulója volt.[13] Gyerekkorában szégyenlős volt.[12] Gyerekkori hobbijai a futball, a baseball, a kosárlabda és a televízió voltak.[12] A humoristává válás gondolata akkor ihlette meg, amikor látta Kelly Monteith humoristát fellépni egy pittsburghi klubban.[14]
A Keystone Oaks High School középiskolában folytatta tanulmányait.[13] Hősei Jonathan Winters és Tim Conway komikusok voltak.[15] Középiskolában már ismert lett a humoráról.[12] Ennek ellenére zárkózott, önbizalom-hiányos fiú volt.[12] 1971-ben érettségizett. Terve az volt, hogy sportújságíró legyen.[13][12]
A középiskolában a South Hills Record újságírója lett. Újságírói karrierje során a humort vegyítette a tudósítással. Hamarosan azonban kilépett az újságírói posztról.[12] 1976-ban diplomázott újságírásból.[17][12] Később elmondta, hogy miért nem folytatta ezt a karriert: "Nem nagyon érdekelnek más emberek dolgai, és ez egy újságírónál nagy hiba."[18]
Millert gyakran hasonlítják Mort Sahl-hoz és Lenny Bruce-hoz. Mikor a Times megkérdezte őt, mi a véleménye róluk, Dennis azt válaszolta, hogy korábban szerette Mort Sahlt, de később egyre inkább a Kennedy családdal állt kapcsolatban, ezért megváltozott róla a véleménye. Lenny Bruce-t elmondása szerint sosem szerette, és kritizálta a heroinfüggőségét.[19]
The Rant Zone: An All-Out Blitz Against Soul-Sucking Jobs, Twisted Child Stars, Holistic Loons, and People Who Eat Their Dogs! (HarperCollins, 2001) ISBN 0-06-621066-6
↑Reliable sources spell her name variously as "Espley" or "Epsley." In the closing credits of Mr. Miller Goes to Washington, she is listed as "Ali Espley".
↑Miller, Dennis. Ranting Again. Random House Audio (1998)