Dom Pedro de Alcântara
| Dom Pedro de Alcântara | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Brazília | ||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Metropolitana de Porto Alegre | ||
| Mikrorégió | Osório | ||
| Alapítás éve | 1995 | ||
| Polgármester | Alexandre Model Evaldt | ||
| Körzethívószám | 51 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2562 fő (2022)[1] | ||
| Tszf. magasság | 170 m | ||
| Terület | 78,158 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 29° 22′ 08″, ny. h. 49° 51′ 00″29.368889°S 49.850000°WKoordináták: d. sz. 29° 22′ 08″, ny. h. 49° 51′ 00″29.368889°S 49.850000°W | |||
 | |||
| Dom Pedro de Alcântara weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dom Pedro de Alcântara témájú médiaállományokat. | |||
Dom Pedro de Alcântara egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul állam keleti részén; az észak-partvidéki városi agglomerációban (Aglomeração Urbana do Litoral Norte). 2021-ben népességét 2520 főre becsülték.[2]
Elnevezése
[szerkesztés]A település már 1826-ban felvette a Colônia São Pedro e das Torres nevet, és később a Colônia Dom Pedro de Alcântara név is ismert lett. Eredete nem tisztázott; egyes történészek szerint Alcantarai Szent Péter volt a névadó, akit 1826-ban Brazília védőszentjévé neveztek ki; mások szerint II. Péter brazil császár tiszteletére nevezték el, aki 1826-ban földet adományozott a telepeseknek. Olyan vélemények is vannak, melyek szerint a név egyszerre vonatkozik a szentre és a császárra.[3]
Története
[szerkesztés]A 18. század végétől kezdődően számos európai telepes utazott Brazíliába egy jobb élet reményében. A brazil függetlenség kikiáltása után (1822) a kormány támogatta a déli vidékek gyarmatosítását, katonai és mezőgazdasági telepek létrehozását. Torres vidékére (Cantão das Torres) 1826. november 17-én 421 német bevándorló érkezett; közülük a katolikusok a Mampituba folyó mellett telepedtek le (beleértve Colônia São Pedro területét), a protestánsok pedig ettől délre, a Três Forquilhas folyó közelében. A letelepedés csak 1828 nyarán fejeződött be, mivel számos nézeteltérés volt a kijelölt mocsaras földek miatt.[3]
São Pedro telepesei cukornád-termesztéssel és cachaça-készítéssel foglalkoztak, azonban az utak, kikötők hiánya miatt igen nehezen tudták értékesíteni a terményeket.[3] A község máig megőrizte mezőgazdasági jellegét; az 1950-es évektől főként banánt termesztenek.[4]
1952-ben Dom Pedro de Alcântara néven Torres kerülete lett, majd 1995-ben azonos néven független községgé alakult.[5]
Leírása
[szerkesztés]Székhelye Dom Pedro de Alcântara, további kerületei Arroio dos Mengues, Morro dos Leffas, Porto Colônia.[5]
Lourdes-i Szűz Máriának szentelt templomát a hagyomány szerint José Webber építette megmenekülésének emlékére. Webber Németországban lakott és egy nap rendőrök üldözték; és megfogadta, hogy ha megmenekül, kivándorol és kápolnát épít. Miután 1826-ban Brazíliába érkezett, ígéretéhez híven kápolnát épített, a feszület korpuszát pedig saját kezével formázta meg (ez a feszület ma is létezik). A 19. század végén unokája, José Arásio Webber kijavította és kibővítette a kápolnát, 1930-ban pedig mai formájára építették át.[3]
1947–1950 között egy szentélyt hoztak létre Szűz Máriának egy magas bazaltsziklában kialakult barlangban.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ Dom Pedro de Alcântara. IBGE. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
- ↑ a b c d e Histórico. dompedrodealcantara.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
- ↑ A bananicultura e a transição agroecológica. UFSC. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
- ↑ a b Histórico. IBGE. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
