| Donat Kurti | |
| Született | 1903. szeptember 3. Shkodra |
| Elhunyt | 1983. november 10. (80 évesen) Fushë-Firej |
| Állampolgársága | albán |
| Foglalkozása |
|
Donat Kurti (Shkodra, 1903. szeptember 3. – Fushë-Firej, Shkodra határában, 1983. november 10.) albán ferences szerzetes, pedagógus, folklorista, egyháztörténész. Az albán népi epika és az albániai ferences rendtartomány monográfusa volt.
Shkodrában született, középfokú tanulmányait szülővárosában végezte el. 1920 szeptemberében belépett a ferences rendbe, majd a római Collegium Antonianumban tanult teológiát és filozófiát. Az olasz fővárosban szentelték pappá 1927. szeptember 24-én.[1]
Hazatérését követően a shkodrai ferences Collegium Illyricum tanára, később igazgatója lett.[2] A második világháborút követően megszilárdult kommunista államhatalom vallásüldözése idején 1946-ban letartóztatták, és a nép ellenségeként halálra ítélték. A verdiktet később életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták, és Kurti a következő tizenhét évet shkodrai, burreli, bedeni és ormani börtönökben és munkatáborokban töltötte.[3] 1963-ban helyezték szabadlábra. Noha az albán népi epikus hagyományok egyik legnagyobb szakértőjének számított, szakmájában nem dolgozhatott, azt sem engedélyezték számára, hogy az 1983 októberében Tiranában e témában megtartott nemzetközi konferencián részt vegyen.[4] Életét szegénységben, Shkodra határában egy omladozó viskóban fejezte be.[5]
Fiatal korában tehetséget mutatott a nyelvek, a zene és a festészet területén egyaránt, de végül az albán népköltészet és az epikus hagyományok kutatása mellett kötelezte el magát. Bernardin Palajjal összegyűjtötték és 1937-ben Kângë kreshnikësh dhe legenda címen kiadták a legrégibb és egyik legnagyobb albán hősepikai ciklust, a határvédő énekeket.[6] 1940–1942-ben két kötetben adta közre népmesegyűjtéseit, a kéziratban maradt harmadik kötet csak posztumusz, 2005-ben jelent meg.[7]
1963-as szabadlábra helyezését követően az albániai ferences rend történeti monográfiáján dolgozott, amely kéziratban maradt, és csak a rendszerváltást követően adták ki. Ugyancsak élete utolsó szakaszában lefordította az Újszövetséget geg albán nyelvre.[8]