Döbrönte | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Veszprém | ||
Járás | Pápai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Verasztó Károly (független)[1] | ||
Irányítószám | 8597 | ||
Körzethívószám | 89 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 259 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 22,06 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 10,79 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 13′ 42″, k. h. 17° 32′ 49″47.228361°N 17.546931°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 42″, k. h. 17° 32′ 49″47.228361°N 17.546931°E | |||
Döbrönte weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Döbrönte témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Döbrönte (németül: Dewrenten[3]) község Veszprém vármegyében, a Pápai járásban.
Veszprém vármegye északi részén, Pápától körülbelül 14 kilométerre délre helyezkedik el.
Zsáktelepülés, közúton csak a 8402-es út pápakovácsi szakaszából kiágazó 8409-es úton érhető el, Ganna Kisganna nevű településrészén keresztül. Kisganna elérhető még a 83-as főút tapolcafői szakasza felől is, de onnan tovább ezen megközelítési alternatíva választásának esetén is csak a 8409-es út vezet be Döbrönte lakott területére.
Neve személynévi eredetű, a szláv Dobrete személynévből származik.
Döbrönte és környéke már a római korban is lakott hely volt. Nevét az oklevelek 1330-ban említették először, Debrenthe alakban. A település a középkorban a Himfy család birtokai közé tartozott. A falu fölötti várat is az e családból való Himfy Benedek bán, Nagy Lajos király kedvelt hadvezére emeltette 1367-ben, aki döbröntei uradalma területére a királytól várépítési jogot kapott. A vár alatt fekvő település sorsa a későbbiek során is szorosan összefüggött az erősség és birtokosai sorsával. A várat építtető Himfy család, mivel a későbbiekben birtokaik bevétele erősen lecsökkent, idővel lényegében a rablólovagok szintjére süllyedt: 1464-ben például fegyveres szolgáikkal megrohanták és kirabolták a Szent Márton-hegyi (pannonhalmi) apátságot is. Hunyadi Mátyás király ezután elkobozta a Himfyek birtokait és azokat Kanizsai Lászlónak adományozta, de a vár és a birtok rövid időn belül ismét visszakerült a Himfyekhez. 1499-ben Himfy Orsolya Essegvári Ferenccel kötött házasságával egyidejűleg a döbröntei várbirtok is Essegvári Ferenc zálogbirtoka lett.
Az 1526-os mohácsi csata utáni belháborúk miatt vastag falú rondellával erősítették meg a várat, melynek épségéről 1555-ben Nádasdy Tamás nádorispán még beszámolt egy jelentésében. A vár pusztulását valószínűleg portyázó török csapatok okozhatták; ezután az idők során a rommá vált vár köveit a környék lakossága hordta el építkezéseihez.
1941-ben 549 lakost számlált a falu, ebből 64 fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A második világháború után 390 itteni lakost telepítettek ki Németországba, helyükre azóta az ország több településéről érkeztek új lakosok.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 246 | 238 | 237 | 257 | 262 | 268 | 259 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,9%-a magyarnak, 26,2% németnek, 0,4% románnak mondta magát (13,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 69%, református 9,3%, evangélikus 2,4%, felekezeten kívüli 2% (17,3% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 90,8%-a vallotta magát magyarnak, 11,5% németnek, 3,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 40,8% volt római katolikus, 10,3% református, 2,7% evangélikus, 7,3% felekezeten kívüli (38,9% nem válaszolt).[13]