1949-től a Budapesti EAC, 1951-től a Budapesti Haladás, 1956-tól a Budapesti Vasas, majd 1958-tól a Budapesti Vörös Meteor tőrvívója volt. 1953-tól 1970-ig szerepelt a magyar válogatottban. 1956 és 1968 között négy olimpián vett részt. 1964-ben, Tokióban az Ágoston Judit, Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Marosi Paula, Rejtő Ildikó összeállítású tőrcsapat tagjaként olimpiai bajnoki címet szerzett. Kétszer volt tagja ezüstérmes magyar tőrcsapatnak. Legjelentősebb egyéni sikereként 1955-ben, Rómában, tizenkilenc évesen világbajnoki címet szerzett. A melbournei olimpia után rövid időre az Egyesült Államokba utazott, de hazatért. Az aktív sportolástól 1970-ben vonult vissza.
1978-ban a Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői oklevelet szerzett. Visszavonulása óta női gimnasztikus testképzéssel foglalkozik. 1970-től a KSI vívószakosztályának edzője volt. 1976-tól a Képes Sport munkatársa, a Budapesti Honvéd Sportiskola, majd a Harvard Egyetem vívóedzője. Tagja volt a MOB női bizottságának.
A nő harmóniája. Torna Berczik Sára módra; Berczik Sára módszerét és gyakorlatait leírta és összeáll. Sákovicsné Dömölky Lidia; Hungaria Sport Reklám és Marketing Vállalat, Bp., 1988
A gyermek harmóniája. Berczik Sára esztétikus testképző módszere; Berczik Sára módszerét és a pályatársak, munkatársak vallomásait leírta Sákovicsné Dömölky Lídia; Sport, Bp., 1990
Mozgásfejlesztő és tartásjavító gimnasztika. Módszertani útmutató a 3-10 éves korosztály testi neveléséhez; módszer Berczik Sára, Sákovicsné Dömölky Lídia, gyakorlatok, foglalkozásvázlatok összeáll. Sigmondné Szollás Erzsébet; Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Bp., 1992 (Iskolai testnevelési és sportfüzetek)