ESRO–2B | |
Űrügynökség | ESRO–1A |
Gyártó |
|
Típus | műhold |
Indítás dátuma | 1968. május 17. |
Indítás helye | Vandenberg légitámaszpont, 5. indítóállás |
Hordozórakéta | Scout B |
COSPAR azonosító | 1968-041A |
SCN | 03233 |
Sablon • Wikidata • Segítség |
ESRO–2B (European Space Research Organisation), International Radiation Investigation Satellite (Iris–2) ESRO technológia műhold.
Európai Űrkutatási Szervezet (ESRO) több tudományos műholdat épített, amelyeket amerikai hordozórakétákkal juttattak pályára.
Az ESRO megbízásából építette a Hawker Siddely Dynamics és a francia Mecanique-Aviation-TRAction (Matra), üzemeltette az ESRO.
Feladata, pályasíkjából adatokat szolgáltatni a napsugárzás (Orbital Solar Observatory) és a kozmikus sugárzás állapotáról.
Megnevezései: ESRO–2B; Iris–2; International Radiation Investigation Satellite (Iris); kódszáma SSC 3233; COSPAR: 1968-041A. Elődje ESRO–2A.
1968. május 16-án a Vandenberg légitámaszpontról egy Scout B (S161C) hordozórakéta SLC–5 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról juttatta magas Föld körüli pályára (HEO = High-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 99 perces, 97,2 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 334 kilométer, az apogeuma 1085 kilométer volt. Tömege 89 kilogramm.
Forgás-stabilizált űreszköz, forgási sebessége 40 RPM. Formája hengeres, magassága 85, átmérője 76 centiméter. Adatrögzítő magnója a 195 napot követően elromlott, befejezte aktív szolgálatát. Adatszolgáltatása érdekében hét mérőeszközt vitt magával. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok biztosították.
Mérőműszerei:
1971. május 8-án 1086 nap (2,97 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült.