Eibiswald | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ausztria | ||
Tartomány | Stájerország | ||
Járás | Deutschlandsbergi járás | ||
Irányítószám | 8552, 8553, 8554 | ||
Körzethívószám | 03466, 03468, 03460 | ||
Forgalmi rendszám | DL | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 6485 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 362 m | ||
Terület | 152,04 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 41′ 12″, k. h. 15° 14′ 50″46.686667°N 15.247222°EKoordináták: é. sz. 46° 41′ 12″, k. h. 15° 14′ 50″46.686667°N 15.247222°E | |||
Eibiswald weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Eibiswald témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Eibiswald (szlovénül Ibnik) osztrák mezőváros Stájerország Deutschlandsbergi járásában. 2017 januárjában 6575 lakosa volt.
Eibiswald a tartomány déli részén fekszik közvetlenül a szlovén határ mellett, a Nyugat-Stájerország régióban, a Koralpe-hegység keleti lábánál (bár az önkormányzat területének jelentős része a hegységre esik). Az önkormányzat 26 katasztrális községben[2] 55 falut és kisebb-nagyobb településrészt[3] fog össze.
A környező települések: délnyugatra Lavamünd (Karintia), nyugatra Sankt Georgen im Lavanttal (Karintia), északra Wies, északkeletre Sankt Martin im Sulmtal, keletre Oberhaag, délre Muta, Radlje ob Dravi és Dravograd (utóbbi három Szlovéniában).
A település neve az Iwein személynévből származik. Területén már a neolitikumban is éltek emberek, akárcsak a bronz- és vaskorban, vagy a római időszakban. A 6. század végétől a szláv Karantánia államhoz tartozott, a helynevek egy része szláv eredetű. A bajorok beletelepülésére a 8. század végén, a Frank Birodalomhoz kerülés után került sor. 860-ban a salzburgi érsek kiterjedt birtokadományokban részesült a térségben. Miután a magyar kalandozások után helyreállt a rend, Eibiswald területén a salzburgi érsek, az Aribo- és Eppenstein-családok szereztek birtokot.
Templomát 1170-ben, "Ybanswalde" várát 1265-ben említik először. A településre 1290-ben már mezővárosként hivatkoznak; ebben az időben 70 házból állt. A vár előbb a Wildon-, majd a Tybein- és a Walsee-nemzetségek tulajdonába került. 1500 után a von Eibiswald-család szerezte meg a birtokot és reneszánsz stílusban kibővítették a várat. A város a 16. században gazdasági nehézségekkel és csökkenő lakossággal küzdött, de a 17. században a lakosok száma ismét bővülni kezdett. 1674-ben kihalt az Eibiswald-család és vár kézről kézre járt: a Schrottenbachoktól az üveggyáros Ignaz von Purgay vásárolta meg, tőle pedig 1828-ban a Hansákhoz került.
A vasfeldolgozásnak nagy hagyományai vannak Eibiswaldban. 1653-ban Wolf Max Freiherr von Eibiswald vashámort alapított, amelyben 30 munkás dolgozott. Többek között kaszákat gyártottak, de a vállalkozás stagnált, mert csak Felső-Ausztriából tudtak vasat beszerezni. Az üzemet 1835-ben megvásárolta az állam és modern acélművű fejlesztette, amely ezer főt foglalkoztatott. 1869-ben ismét magánkézbe került, de 1905-ben bezárt, mert túl messziről kellett nyersanyagot vásárolnia. Az acélgyár jelenléte beindította a szénbányászatot, amely 1920-ig működött.
Az első világháború után Alsó-Stájerország Jugoszláviához került, a tartomány közepén fekvő, jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkező Eibiswald pedig határmenti településsé vált.
A 20-as évek gazdasági válságának következtében Eibiswald a nemzetiszocialista mozgalom egyik "kristályosodási gócává" vált. Az NSDAP az 1932-es helyhatósági választáson bekerült a városi tanácsba. 1934 nyarán a júliusi puccs során a nácik megpróbálták megdönteni az osztrák kormányt. Eközben Eibiswaldot szilárdan a kezükben tartották, és amikor a puccs megbukott, az egész járásból ide menekültek párttársaik, mintegy 800-an. A rendőrség végül 95 főt tartóztatott le a puccsba való részvétel miatt, a többség külföldre távozott. A második világháború alatt a városi önkormányzat területén jugoszláv partizánok csaptak össze a helyi hatóságokkal.
A 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során Aibl, Großradl, Pitschgau, St. Oswald ob Eibiswald és Soboth községeket Eibiswaldhoz csatolták.
Az eibiswaldi önkormányzat területén 2017 januárjában 6575 fő élt. A lakosság 1951 (akkor 8295 lakos) óta folyamatosan csökken. 2001-ben a helybeliek 97,9%-a volt osztrák állampolgár és 92%-uk a római katolikus vallást követte.