Enzo Mari | |
Született | 1932. április 27. Novara |
Elhunyt | 2020. október 19. (88 évesen) Milánó |
Nemzetisége | olasz |
Házastársa | Lea Vergine |
Gyermekei | Michele Mari |
Iskolái | Brera Akadémia |
Működése | Milánó |
Díjai | honorary Royal Designer for Industry |
Enzo Mari weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Enzo Mari témájú médiaállományokat. |
Enzo Mari (Novara, 1932. április 27.[1][2] – Milánó, 2020. október 19.) olasz modernista művész és bútortervező.
Az Arts and Crafts movement idealizmusából és saját kommunista politikai nézeteiből merített ihletet.[3]
Az olaszországi Novarában született, és 1952-1956 között a milánói Brera Akadémián tanult. Az 1960-as években kiadott egy könyvsorozatot, köztük az Az alma és a pillangó című, szöveg nélküli festménykönyvet, amely egy hernyó és egy alma történetét ábrázolja.[4] Az 1970-es években megalapította a Nuova Tendenza művészeti mozgalmat a szintén milánói Società Umanitaria professzoraként. Ebben az évtizedben megtervezte a Sof Sof széket,[5] valamint a Box széket is.[6] 1974-ben Enzo Mari kiadta az Autoprogettazione című könyvét, amely szabadon, kézzel elkészíthető bútorok készítésével foglalkozik.[7] Az 1980-as években tervezte meg a modernista Tonietta széket.[8] Tanított a Parmai Egyetemen, az Accademia Carrarában, a Milánói Műszaki Egyetemen és az ISIA-ban Firenzében, a Hochschule der Künstében Berlinben, valamint a bécsi Hochschule für angewandte Kunst nevű intézményekben.
Több alkotása volt már jelen a Modern Művészetek Múzeumában (New York).[9] Visszatérő kiállításai voltak Torinóban[10] és munkájának fontos bemutatója volt az Adhocracy show-ban,[11] az első isztambuli Design Biennálén. Ezen kívül a Milánói Triennálé is tiszteletét fejezte ki Mari előtt.[12]
Enzo Mari 2020. október 19-én, 88 éves korában halt meg a Covid19-pandémia miatt. Neje, Lea Vergine művészettörténész egy nappal később hunyt el, ugyancsak a járvány következtében.