Eperjeske | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Észak-Alföld |
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg |
Járás | Záhonyi |
Jogállás | község |
Polgármester | Pásztor Gábor (független)[1] |
Irányítószám | 4646 |
Körzethívószám | 45 |
Népesség | |
Teljes népesség | 1020 fő (2024. jan. 1.)[2] |
Népsűrűség | 93,48 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 13,49 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 20′ 43″, k. h. 22° 12′ 50″48.345278°N 22.213889°EKoordináták: é. sz. 48° 20′ 43″, k. h. 22° 12′ 50″48.345278°N 22.213889°E | |
Eperjeske weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Eperjeske témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Eperjeske község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Záhonyi járásban.
A vármegye és egyben a Nyírség észak-északkeleti széle közelében helyezkedik el, a Tisza bal partján.
A közvetlen szomszédos települések a határ magyar oldalán: észak felől Tiszaszentmárton, kelet felől Lónya, délkelet felől Tiszamogyorós, délnyugat felől Mándok, nyugat felől pedig Tiszabezdéd.
A térség fontosabb települései közül Mándok és Tiszaszentmárton 4-4, Záhony és Tuzsér 12-12, Mezőladány pedig 10 kilométer távolságra található.
Központja közúton csak Mándok vagy Tiszaszentmárton érintésével érhető el, mindkét irányból a 4115-ös úton. Határszélét délkeleten érinti még a 4113-as út is.
A hazai vasútvonalak közül a Mátészalka–Záhony-vasútvonal érinti; Eperjeske alsó megállóhely a település északnyugati külterületei között helyezkedik el. Áthalad még a területén egy, kizárólag teherforgalmat bonyolító vasútvonal is, mely a falu északi határától nem messze állandó híddal szeli át a Tiszát és az ukrajnai Bátyúig (Батьово) vezet.
Eperjeske neve az oklevelekben a 15. században, mint Mándok melletti település van említve, Eperjes néven.
1438-ban birtokosa a Losonczy család volt.
1446-ban a település földesuraként az Upory család volt említve.
1480-ban pedig már a Bezdédy család kezében volt a község.
A 19. század első felében több családnak is van itt tulajdona: a Jármy, Kozma, Pilisy, Nemes, gróf Forgách családok a birtokosai.
1841-ben a faluban tűzvész pusztított, ekkor Eperjeske nagy része leégett.
A 20. század elején Jármy Imrének és Jármy Miklósnak volt itt birtoka, melyen a családnak nemes kúriája állt, az ahhoz tartozó kerttel együtt, melyet a szomszédos Pilisy féle kerttel egyesítettek, s a 20. század elején a vármegye legszebb parkjai közt tartották számon. A park védett fái közül említést érdemelnek a fenyőfélék és a tulipánfa (Liliodendron tulipifera).
A falu életére jelentpős hatást gyakorolt az 1964-ben felépített Tiszaszentmárton–szalókai vasúti Tisza-híd, amelyet követően Eperjeske térségét erősen fejlesztették, mint a Záhonyi Átrakó Körzet részét.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1217 | 1239 | 1260 | 1170 | 1072 | 1040 | 1020 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78,3%-a magyarnak, 16,1% cigánynak, 0,2% örménynek, 0,3% ukránnak mondta magát (21,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 8%, református 55,9%, görögkatolikus 2,5%, felekezeten kívüli 4,5% (28% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 93,1%-a vallotta magát magyarnak, 18,9% cigánynak, 0,6% ukránnak, 0,2% románnak, 0,1% bolgárnak, 0,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 3,9% volt római katolikus, 57,6% református, 2,6% görög katolikus, 0,5% egyéb keresztény, 7% felekezeten kívüli (27,4% nem válaszolt).[13]