Erdei cserebogár | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Hím erdei cserebogarak
| ||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Melolontha hippocastani Fabricius, 1801 | ||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Erdei cserebogár témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei cserebogár témájú médiaállományokat és Erdei cserebogár témájú kategóriát. |
Az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába tartozó faj.
Társnevei: gesztenye cserebogár, lógesztenye cserebogár, vadgesztenye bogár.[1]
A májusi cserebogárhoz (Melolontha melolontha) nagyon hasonló, 25-35 milliméter hosszú bogárfaj. Nyakpajzsa vöröses, a potroh vége hirtelen elkeskenyedő és gömbben végződik. Az erdei és májusi cserebogár pajorjainak megkülönböztetésére nincs biztos jegy. Az egyedfejlődése 4 éves.[2]
Az erdei cserebogár Közép-Európa keleti részétől, egészen a Bajkálontúli Szibériáig fordul elő. Általában szigetszerű foltokban fordul elő. Nálunk mindenfelé elterjedt.
Az erdei cserebogár körülbelül 2,5-3,5 centiméter hosszúságával kisebb, mint közeli rokona, a hozzá nagyon hasonló májusi cserebogár. Az erdei cserebogár farfedője (az utolsó potrohgyűrű kemény hátlemeze) rövid, háromszög alakú, nyúlványa kicsi, csúcsa gombszerűen kiszélesedik, előtora többnyire vörös. A tor alsó része barnás, gyengén szőrös. A szárnyfedők világosabbak és kevésbé bordázottak.
Az erdei cserebogár, a napfényes erdők és erdőszélek lakója.
A májusi cserebogárhoz hasonlóan párosodás előtt a bogaraknak táplálékot kell magukhoz venniük. Ez az ürülékképzéssel van összefüggésben, amely a pajorok beoltásához szükséges; azok belében ugyanis szimbiotikus mikroorganizmusok találhatók, amelyek a táplálékul szolgáló gyökerek cellulózrostjait és egyéb anyagait feltárják számukra. A nőstény párzás után beássa magát a földbe, és petéit lerakva elpusztul.