Erich Bachem | |
Erich Bachem és Hanna Reitsch 1938-ban a Kassel-Waldau repülőtéren | |
Született | 1906. augusztus 12.[1] Mülheim an der Ruhr[2] |
Elhunyt | 1960. március 25. (53 évesen)[1] Mülheim an der Ruhr[3] |
Állampolgársága | német |
Foglalkozása |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Erich Bachem témájú médiaállományokat. | |
Erich Bachem (Mülheim an der Ruhr, 1906. augusztus 12. – Mülheim an der Ruhr, 1960. március 25.) német mérnök.
Erich Bachem rajnai katolikus kereskedőcsaládba született; apja gyógyszerészként dolgozott Mülheim an der Ruhrban. Miután 1925-ben elvégezte szülővárosa állami gimnáziumát, gépészmérnöki tanulmányokat kezdett a Stuttgarti Alkalmazott Tudományok Egyetemén.
A mérnöki diploma megszerzése és egy berlini kitérő után, ahol repülőmérnöki mesterképzést végzett, 1933-ban a kasseli székhelyű Fieseler-Werke repülőgépgyártó műszaki igazgatójaként helyezkedett el. 1937. július 26-án kérte felvételét az Nemzetiszocialista Német Munkáspártba, és visszamenőleges hatállyal ugyanezen év május 1-jétől vették fel. 1938-ban Bachem lett a fejlesztési osztály vezetője. Szerzőként is nevet szerzett magának a vitorlázórepülésről szóló tankönyvével és a repülőgépről, a jövő tömegközlekedési eszközéről szóló kiadványával. Bachem ebben az időben tervezte az egyik első kempingutánfutót, melynek az Aero-Sport nevet adták, melyet a Kirchheim unter Teck-i Wolf Hirth vitorlázórepülőgép-gyártó cég épített elsősorban rétegelt lemezből. Bachem 1942-ig a Fieseler műszaki igazgatója volt, majd 1942 februárjában a würtembergi Waldsee-ban megalapította a Bachem-Werke GmbH nevű, repülőgépipari pótalkatrészek beszállításával foglalkozó vállalatot.[4]
1944-ben az SS-nek megtervezte a Bachem Ba 349 Natter függőlegesen felszálló, személyzettel ellátott rakétarepülőgépet. 1945. március 1-jén az első és egyetlen személyzetes tesztrepülés Lothar Sieber pilóta halálával ért véget.[5]
Bachem 1947–1948 során Dánián és Svédországon keresztül elhagyta Németországot, hogy Argentínában telepedjen le. Ezt valószínűleg azért tette, hogy megszökjön az amerikai ügynökök elől, akik őt és Wernher von Braun csapatát a Borús művelet során az Egyesült Államokba akarták menekíteni. Bachem Argentínában többek között egy gitárgyárat építtetett.
Bachem 1952-ben visszatért Németországba, ahol apósa, Heinrich Wilhelm Schwarz Ruhrthaler Maschinenfabrik Schwarz & Dyckerhoff GmbH nevű, mülheimi székhelyű vállalatának műszaki igazgatója lett. Itt kifejlesztette a Ruhrthaler Vollsicht modern áramvonalas bányamozdonyt, illetve számos különböző egyéb bányagépet és vonali dízelmozdonyt. Ezt a pozíciót egészen 1960-ban bekövetkezett haláláig töltötte be.
1957-től Erwin Hymerrel a Hymer vállalatnak több, Eriba (Erich Bachem, vagy felesége után Erika Bachem) márkanév alatt árult kempingutánfutókat tervezett.[6] A Hymer a francia piacon is forgalmazott egy Eriba típusnevű kempingutánfutót.
Bachem 1960. március 25-i halála után özvegye, Erika az Eriba-Werke társtulajdonosa lett. Erika Bachem 1978-ban Mülheim an der Ruhrban halt meg.