Erich Lessing (Bécs, 1923. július 13. – Bécs, 2018. augusztus 29.) osztrák fotográfus, fotóriporter.[4] A Magnum Photos ügynökség munkatársa, 1955-től teljes jogú tagként, 1979-től közreműködőként. Tudós-, zenész- és irodalmárportréi több mint hatvan könyvben jelentek meg. Pályafutásának fontos állomása volt, amikor Budapesten fotózta az 1956-os forradalom eseményeit.[5]
Zsidó családba született, fogorvos apa és zongoraművész anya fiaként. Az amatőrfotózást 13 évesen kezdte, autodidakta módon tanult fényképezni. Középiskolai tanulmányainak befejezése előtt, Hitler hatalomátvétele, az Anschluss miatt 1939-ben kénytelen volt elhagyni Ausztriát. A brit mandátum alatt álló Palesztinába (a mai Izraelbe) vándorolt ki. Bécsben maradt édesanyja később Auschwitzban halt meg. Lessing a haifai műszaki főiskolán tanult, később egy kibucban végzett mezőgazdasági munkát. Nem akart fényképész lenni, szülei példáját követve fogorvosi vagy zongoraművészi pályára készült, de később mégis fotósként és sofőrként csatlakozott a brit hadsereghez.[6]
A második világháborút követően Lessing visszatért Ausztriába, és 1947-ben – immár professzionális fotóriporterként – az Associated Press hírügynökséghez csatlakozott. (Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Traudl Lessinggel is.) David Seymour 1951-ben meghívta Lessinget, hogy csatlakozzon a Magnum Photoshoz, ahol 1955-ben lett teljes jogú tag. Fotói a Time, a Fortune,a Life, a Paris Match, a Picture Post, az Epoca és a Quick magazinokban jelentek meg.
Főként a háború utáni Európa, különösen a kommunista blokk országainak közéletét, politikai eseményeit örökítette meg. "Meg akartam mutatni, milyen a háború utáni élet. El akartam mondani az igazságot mindarról a fájdalomról, halálról és rombolásról, amellyel Európának szembe kellett néznie, ahogy kiutat keresett a katasztrófából." E kiutat és reményt mutatta meg egyik legjobban sikerültnek tartott fotóján, az 1955-ben a genfi repülőtéren Dwight D. Eisenhowerről készült fényképén.[7]
Lessing az ötvenes évek közepére az egyik legismertebb európai riportfotós lett: gyakran kifejezetten őt hívták külpolitikai, diplomáciai események fotózására, emlékezetes portrékat készített a korszak meghatározó politikusairól, az említett Eisenhoweren kívül Charles de Gaulle-ról, Winston Churchillről, Hruscsovról, Konrad Adenauerről.
Lessing kivételes riporteri érzékenységére jellemző, hogy szinte előre sejtette a közép-európai változásokat. Ausztria függetlenedése (1955. május 15.) után egyre inkább Közép-Európa kezdte érdekelni.[8] "Mivel az volt az érzésem, hogy 1956-ban itt valami történni fog, ezért azt javasoltam a Life képes folyóiratnak, készítsen tudósításokat a négy legfontosabb kommunista országról, az NDK-ról, Lengyelországról, Csehszlovákiáról és Magyarországról."[6] 1956-ban háromszor is járt Magyarországon, ahol a külföldi tudósítók aránylag könnyen mozoghattak. Lessing 1955-ben bejutott az akkor házi őrizetben lévő Nagy Imréhez is.[9] Nagy Imrével később is többször találkozott és ikonikus fotókat készített róla.[10]
A forradalom kitörése után az első riporterek között érkezett Budapestreoktóber 28.-án. Lessing sosem tartotta magát haditudósítónak, ezért kollégáival (például a Köztársaság téren lelőtt Jean-Pierre Pedrazzinival) ellentétben elsősorban nem a háborús helyzeteket, harci cselekményeket örökítette meg, hanem a város lakóinak mindennapi életét. Fotóinak különlegessége az egyedülálló helyismeret és témaérzékenység.[11] Egyik leghíresebb képpárjának egyik eleme 1956 júniusában készült és egy szerelmespárt ábrázol a városligetiSztálin-szobor előtt, a másik októberben a ledöntött szobor csonkjait.[6] A fotótörténész Carole Naggar szerint "valahogy ez a két fotó jobban összefoglalja a magyar forradalmat, mint bármilyen háborús felvétel".[12] Munkatársainak visszaemlékezései szerint Lessing a klasszikus "Magnum-éthoszt" testesítette meg, teleobjektív nélküli Leicájával egészen közel ment a témájához, mélyen átélt és meghitt képeket készítve. Egyik képe utólag különös hangsúlyt kapott, ugyanis Lessing is lefotózta azt a Pruck Pált, akinek Michael Rougier által készített fotója a 2016-os plakátügy központi motívumává vált. Így Lessing fotója közvetett bizonyítékként szolgált az elfajult vitában.[13][14] Lessing egészen a szovjet határig követte a kivonuló hadsereget, és ott meglepetten tapasztalta, hogy a tankok visszafordulnak Magyarország felé.
A forradalom leverését követően Lessing 1956 decemberében tért vissza Budapestre. Ekkor készült, a vereséget, a reménytelenséget megörökítő képei többéves munkát zárnak le, az 1956-os forradalom egyik legalaposabb és legmegrázóbb, forrásértékű dokumentumgyűjteményét.
Lessing 1956-os budapesti fotóit magyar nyelvű kötetben (Lessing, Fejtő Ferenc, Konrád György és Nicolas Bauquet visszaemlékezéseivel) az 1956-os Intézet adta ki 2006-ban.[15] Az anyagból készült válogatás több kiállításon is szerepelt. A fotók egy részét a Magyar Távirati Iroda vásárolta meg.[16]
Az 1960-as években Lessing egyre inkább a kulturális, művészeti és tudományos témák felé fordult. Elsősorban portréfotózással foglalkozott és több száz neves költő, zenész, fizikus, csillagász arcképét készítette el. 1959-ben és a hatvanas években például több mint kétszáz képet készített Oskar Kokoschka svájci műtermében.[17]
Lessing tanított és előadott Arles-ban, a Velencei Biennálé, a Salzburgi Nyári Akadémián, a bécsi Iparművészeti Akadémián. Fotóiból világszerte rendeztek kiállításokat.
2013-ban 60 ezer képből álló életművét az Osztrák Nemzeti Könyvtár archívumának adományozta.[18]
Lessing felesége, annak 2016-os haláláig Traudl Lessing volt, a Time magazin újságírója. Három gyermekük született. Lessing később Renée Kronfuss-Lessing pszichoterapeutát vette feleségül.
Jean-Baptiste Duroselle: Európa népeinek története; fotó Erich Lessing, térkép Eckart Schwalm, ford. Adamik Lajos, Zalán Péter, bev. Habsburg Ottó; Officina Nova, Bp., 1993
Egy francia diplomata a forradalomban. Guy Turbet-Delof 1956-os naplója; szerk., előszó Litván György, ford. Havas Fanny, H. Major Rita, Litván Katalin, jegyz. Hegedűs B. András, fotó Erich Lessing munkái; Francia Intézet–1956-os Intézet, Bp., 1996
Die Donau; szöveg Dieter Maier, fotó Erich Lessing; Müller, Erlangen, 1993
Dalos György: Ungheria, 1956; fotó Erich Lessing, olaszra ford. Monica Lumachi; Donzelli, Roma, 2006 (Saggi Storia e scienze sociali)
1956–2006. Erich Lessing, Budapest, die ungarische Revolution. Neue Heimat Linz und OÖ. Ausstellung im Nordico-Museum der Stadt Linz, 17. November 2006 bis 26. Februar 2007; szerk. Willibald Katzinger; Magistrat der Landeshauptstadt Linz, Linz, 2006
Budapest 1956. A forradalom. Erich Lessing fotográfiái; szöveg Erich Lessing et al., képaláírások Sárközy Réka et al.; 1956-os Intézet, Bp., 2006
Budapest 1956. Die ungarische Revolution; fotó Erich Lessing, szöveg Erich Lessing et al., németre ford. Hans Henning Paetzke, Elke Kleynjans; Brandstätter, Wien, 2006
Revolution in Hungary. The 1956 Budapest uprising; fotó Erich Lessing, szöveg Konrád György et al.; Thames & Hudson, London, 2006
Ungarn 1956. Aufstand, Revolution und Freiheitskampf in einem geteilten Europa; fotó Erich Lessing, szöveg Michael Gehler; Tyrolia, Innsbruck, 2015