Eustigmatophyceae | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Nannochloropsis sp.
| ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Rendek | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Eustigmatophyceae témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Eustigmatophyceae témájú kategóriát. |
Az Eustigmatophyceae tengeri, édesvízi és talajlakó sárgásmoszatok 17 nemzetségből és legalább 107 fajból álló csoportja.[1][2]
Egysejtűek, kokkoid sejttel és poliszacharid sejtfalakkal. 1 vagy több sárgászöld kloroplasztiszuk van, benne klorofill a-val, kiegészítő pigmentjük violaxantin és β-karotin. Zoidjai (ivarsejtjei) 1 vagy 2, a sejt csúcsából induló ostorral rendelkeznek. Más sárgásmoszatokkal szemben ezeknek nincs tipikus szemfoltjuk, elülső végén a kloroplasztiszon kívül narancsvörös szemfolt van.
Ökológiailag számos rendszerben fotoszintetikus autotróf. Legtöbb nemzetségük édesvízi vagy talajlakó, de a Nannochloropsis 2–4 μm-es tengeri pikofitoplankton-tagokkal is rendelkezik.
Az osztály néhány, korábban a Xanthophyceae osztályba sorolt taghoz készült.[3]
Hibberd és Leedale 1971-ben hozták létre a csoportot, ekkor 1 rendben 5 nemzetségben 8 faja volt, de 1981-ben Hibberd felismerte, hogy a Xanthophyceae osztályban számos tagja lehet még.[4] Andersen 1992-es algadiverzitás-elemzésekor az osztályba 12 faj tartozott.[4]
2007-ben Adl et al. 15 ismert és 15 lehetséges faját írta le.[4] Azonban az ide tartozó tenyészetek elemzései 2014-től nagyobb diverzitást mutattak, így bekerült a Goniochoridales rend, benne korábban azonosítatlan taxonokkal és számos azonosítatlan törzzsel.[4] 2018-ban Eliáš et al. a Tetraedriella és Trachydiscus nemzetségeket ezen osztályba sorolta DNS-szekvencia-elemzések és morfológia alapján.[4]
Hidrogén-karbonát-ion közvetlen vagy közvetett felhasználásán alapuló CO2-koncentráló mechanizmusuk van, mely a C4-fotoszintézishez hasonló anyagcsere lehetőségét támasztja alá.[5]
Bár jelenleg 107 faj ismert, ribulóz-biszfoszfát-karboxiláz-oxigenáz-génjei alapján többet is felfedezhetnek.[4]
Az Eustigmatophyceae filogenetikája Amaral et al. 2020-as tanulmánya alapján:[7]
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Nannochloropsis ételként, akvakultúrában és bioüzemanyagként is használható lehet például magas eikozapentaénsav- (EPA) és violaxantin-tartalma miatt. Ezek könnyen termeszthetők magas arányú algatóban vagy fotobioreaktorban.[8] Ennek mennyiségét a magas besugárzás, a 305 K feletti hőmérséklet, illetve a magas (8,2 feletti) pH csökkenti, és a fiziológiás körülmények nehezen szabályozhatók nyílt téren.[8]
A Vischeria stellata akár napi 0,28 g/l lipidet is termelhet, így használható lehet ételként vagy bioüzemanyagként. Mivel ezek legnagyobb mennyisége többszörösen telítetlen zsírsav – például EPA –, szintén hasznos nutraceutikum[9] lehet.[10]
A Vischeria E71.10 törzse magas növekedési sebességet és különösen sok telítetlen zsírsavat mutat.[10]
A Vischeria nemzetség képes a toxikus cianátot ammóniára és szén-dioxidra bontani cianát-liázzal, ezt különösen korlátozott nitrogéntartalom esetén alkalmazza.[11]
Az algaolaj hasznosíthatóságát nehezítheti a szállítás során bekövetkező lipidoxidáció, melyet a fémionok és a lipoxigenázok katalizálnak, de az algaolaj-hasznosíthatóságra gyakorolt hatásokról nem szólt 2016-ban jelentős mennyiségű és minőségű irodalom.[9]:60 (könyv)/61 (PDF)
Ez a szócikk részben vagy egészben az Eustigmatophyte című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.