Általában a hétköznapi életben elegendő az egész részeit százalékban, néhány esetben pedig ezrelékben megadni. Ugyanakkor vannak esetek, mikor ezek már nem elegek. Ilyenkor új egységek bevezetése szükséges.
Kézenfekvő lehet az egység valahányad részét venni. Ezért alkották meg a part per (valahányad rész) előtagot. Utána következik az angol (amerikai) szám, hogy az egész hányadrészét nézzük. A leggyakoribb ilyen egységek:
Leggyakrabban a kémiában és a csillagászatban használják. Például a Mars légkörében a neon mennyisége 2,5 ppm.
Történelmileg eredeti értelmezése volt: végy egyet az egyikből és végy hozzá 999 999-et a másikból. Ez eredetileg mérlegelésre vonatkozott. A félreértéseket – ennek alapján – később a fizikai mennyiség megnevezésére utaló toldattal kísérelték meg feloldani: ppmv (parts-per million by volume, milliomod rész térfogat szerint), ppmw (parts-per million by weight, milliomod rész súly szerint), de a fizikailag helyes, a tömegre való utalás (by mass) nem volt képes elterjedni. Nehezíti ennek a mértékegységnek az értelmezését, hogy a móltörtre való utaláshoz is az m betűt kellene használni (by mole).
Egyértelmű hátránya, hogy a világon nem mindenhol ugyanazok a számok nevei. Tehát amíg a billion kifejezés Londonban 1012-t jelent, addig New Yorkban ez 109-t. Így például a ppb elnevezés nem lenne egyértelmű.
1999-ben javaslat érkezett az Uno (U, egy egész) SI mennyiség bevezetésére, melyhez SI-prefixumokat lehetne ragasztani.[1] Például cU, azaz centiuno az egység százada, százalék. Ez a munkabizottság a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatalnál érdemi döntés nélkül feloszlott.[2]
A tudományban gyakran a törtek normálalakját használják, hogy elkerüljék a félreértéseket.