Falvai Sándor | |
Született | Falvai Sándor 1949. augusztus 3. (75 éves) Ózd |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Keveházi Gyöngyi (1972-) |
Foglalkozása | zongorista, egyetemi tanár |
Iskolái | |
Kitüntetései | 1975 Liszt Ferenc-díj 1997 Érdemes művész |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Falvai Sándor (Ózd, 1949. augusztus 3. –) Liszt-díjas magyar zongoraművész, egyetemi tanár, érdemes művész.
Szülei: Falvay Sándor és Hovanyecz Klára. 1955 óta zongorázik. 1963-1967 között a miskolci Zenegimnáziumban Herszényi Bálint és Benkő Zoltán voltak a tanárai. 1967-1972 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, tanára Bächer Mihály volt. 1972–1973 között a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumon tanult. 1973 óta a Magyar Filharmónia szólistája és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. 1987-től több ciklusban a zongora-orgona-hárfa-csembaló tanszékvezetője. 1994 óta egyetemi tanár, 1997-2004 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora volt. A hazai és a nemzetközi koncertélet elismert előadóművésze. Koncertezett Európán kívül Japánban, Dél-Koreában. Hangversenyeit minden országban elismeréssel fogadta a közönség. Előadói repertoárja a barokk zenei korszaktól a 20. századi új komolyzenei alkotásokig terjed, ezen belül elsősorban a klasszika és a romantika áll érdeklődésének középpontjában. Évtizedek alatt számos ország egyetemén vendégtanár és elismert jelentős zongoraversenyek zsűritagja. Tehetséges zongoristák generációit tanította, akik világszerte koncerteznek, tanítanak.
1972-ben házasságot kötött Keveházi Gyöngyivel. Két lányuk született; Katalin (1976) és Anna (1984).
Szóló- és kamarazenészként a magyar hangversenyélet egyik legmegbecsültebb előadóművésze. Repertoárja a barokk korszaktól a 20. századi alkotásokig terjed, de ezen belül elsősorban a klasszika és romantika korszaka áll érdeklődésének középpontjában. Európában, a tengerentúlon és a távol-keleti országokban egyaránt hangversenyezik, emellett szólólemezei jelentek meg a Hungaroton, a Naxos és a Donau lemezkiadó társaságok gondozásában. »...Kitűnő diszpozícióban játszott csengő, éneklő zongorahangon, maradéktalanul meggyőzve [...] közönségét pianisztikus adottságairól, zenei világának stiláris tágasságáról és zenei kifejezésének az emelkedettség zónáját is magában foglaló széles skálájáról. Tágas, széles! Szándékosan választottam ezt a két szót, mert éppen ezekkel tudom talán érzékeltetni, hogy valamiféle lényegi változást érzek Falvai Sándor zongorázásában: fokozott érzékenységet különböző periódusok, mesterek, művek differenciáltabb megközelítésére. A zenei kifejezés nagyobb összefüggésbe ágyazódik és a zongorázás biztonsága olyan hatásfokú, hogy más minőséggé, az esztétikai benyomás részévé lesz [...] Különösen a hirtelen váltások és az apollói-dionüszoszi kontrasztok megértése és megmutatásának képesség tűnt fel [...] Minden idevágó szám vagy tétel befejezésénél feltűnt Falvai adottsága a poétikus lezárásra« – írta 1993-ban Kroó György egy Falvai-hangversenyről.