Fehér Ló-templom
| Fehér Ló templom | |
 | |
| Település | Lojang, Honan |
| Vallás | Buddhizmus |
| Irányzat | csan és zen |
| Építési adatok | |
| Stílus | kínai építészet |
| Építés kezdete | 68 |
| Építés befejezése | 68 |
| Elhelyezkedése | |
 Fehér Ló templom
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 35° 44′ 59″, k. h. 116° 29′ 20″35.749722°N 116.488889°EKoordináták: é. sz. 35° 44′ 59″, k. h. 116° 29′ 20″35.749722°N 116.488889°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér Ló templom témájú médiaállományokat. | |
A Fehér Ló templom (kínai: 白马寺, pinjin: Paj-ma sze) a hagyományok szerint Kína legelső buddhista temploma, amelyet i. sz. 68-ban alapítottak Ming-ti császár uralkodása idején a keleti Han-dinasztia fővárosában, Lojangban.[1][2][3]
A helyszín a keleti-Han főváros ősi városfalán kívül helyezkedik el, attól mintegy 12–13 km-re. A lojangi vasútállomástól 40 perc alatt elérhető az 56-os helyi buszjárattal.[4] Annak ellenére, hogy a templom kisebb mint az átlag kínai buddhista templomok, ezt tekintik „a kínai buddhizmus bölcsőjének”.[5] A helyszínt délről a Manghan-hegység és a Lukocse-folyó határolja.[6]
A fő templomépületet, amely egy hatalmas komplexum, a Ming- (1368 - 1644) és a Csing-dinasztia (1644 - 1912) idején felújították.[7] Az 1950-es években és 1973-ban, a kulturális forradalom után, további felújítási munkákat végeztek az épületeken. A számos épületet udvarok és kertek tagolják, a teljes telek területe 13 hektár. Az egyes termekben elhelyezett információs táblákon kínai és angol nyelven van feltüntetve a különböző buddhista istenségek jellemzése. A legjelentősebb szobrok Sákjamuni Buddhát, Maitréja Buddhát, a Jáde Buddhát, Avalókitésvara bódhiszattvát, Amitábha Buddhát és egyéb arhatokat ábrázolnak. A két fehér ló - amelyek Kínába hozták az indiai szerzeteseket - és két mitológiai oroszlán kő szobra a bejáratnál van elhelyezve.[1][2][3] Nemzetközi támogatásból több szerkezeti és belsőépítészeti változtatást hajtottak végre a templomon legutoljára 2008-ban.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Leffman, David. Rough Guide to China. Rough Guides, 307. o. (2003). ISBN 1-84353-019-8
- ↑ a b Bao, Yuheng. Buddhist Art and Architecture of China. Edwin Mellen Press, 84, 172. o. (2004). ISBN 0-7734-6316-X
- ↑ a b Harper, Damien. China. Lonely Planet, 462–463. o. (2007). ISBN 1-74059-915-2
- ↑ Elmer, et al. (2009), p. 463.
- ↑ White Horse Temple. Buddha Channel. [2011. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 30.)
- ↑ White Horse Temple. China Culture. [2009. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 1.)
- ↑ Cummings, et al. (1991) p. 283.
Források
[szerkesztés]- Cummings, Joe et al. (1991). China — A Travel Survival Kit. 3rd Edition. Lonely Planet Publications. Hawthorne, Vic., Australia. ISBN 0-86442-123-0.
- Elmer, David, et al. (2009). China (Country Guide) 11th Revised Edition. Lonely Planet. ISBN 978-1-74104-866-7.
- Hill, John E. (2009). Through the Jade Gate to Rome: A Study of the Silk Routes during the Later Han Dynasty, 1st to 2nd Centuries CE. BookSurge, Charleston, South Carolina. ISBN 978-1-4392-2134-1.
- Leffman, David, Simon Lewis and Jeremy Atiyah. (2005). The Rough Guide to China. Fourth Edition. Rough Guides, New York, London and Delhi. ISBN 978-1-84353-479-2.
- Maspero, M. H. (1901). Le songe et l’ambassade de le’empereur Ming. BEFEO, X (1901), pp. 95–130 + Correspondence from M. le Commandant Harfeld and reply from Maspero, pp. 282–283.
- Pelliot, Paul (1920). Meou-tseu ou les doutes levés. Translated and annotated by Paul Pelliot. T’oung pao, 19 (1920), pp. 255–433.
- Yang, Hsüan-chih. (1984). A Record of Buddhist Monasteries in Lo-yang. Translated by Yi-t'ung Wang. Princeton University Press, Princeton, New Jersey. ISBN 0-691-05403-7.
- Zürcher, E. (1972). The Buddhist Conquest of China: The Spread and Adaptation of Buddhism in Early Medieval China. 2nd Edition (reprint with additions and corrections). Leiden. E. J. Brill. Firs Edition 1952.
További információk
[szerkesztés]