Fellner Vilmos

Fellner Vilmos
Született1905. május 31.[1][2]
Budapest[3]
Elhunyt1983. szeptember 15. (78 évesen)[1][2]
Washington[4]
Állampolgársága
SzüleiFellner Henrik
Foglalkozása
Tisztségeelnök
Iskolái
Kitüntetései
  • Distinguished Fellow of the American Economic Association
  • Fellow of the Econometric Society (1970)[5]
  • Bernhard Harms Prize (1982)[6]
Sablon • Wikidata • Segítség

Fellner Vilmos más néven William John Fellner (Budapest, 1905. május 31. – Washington, 1983. szeptember 15.) magyar születésű amerikai közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár. Korek Valéria irodalomtörténész, kritikus férje volt. Apja és nagyapja gyáriparosok voltak.

Élete

[szerkesztés]

Fellner Vilmosnak három testvére volt: Pál, Alfréd és György.

Apja Fellner Henrik, a Leipziger Vilmos Szesz- és Cukorgyár Rt. elnöke, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. igazgatósági elnöke volt. Előbbi gyár családi vállalat volt, de erős érdekeltsége volt a Fellner-családnak a papír- és textiliparban is (vagyis a Hazai Papírgyár Rt.-ben).[7][8]

Egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen kezdte, és a Zürichi Egyetemen fejezte be. Vegyészmérnöki diplomájának megszerzése után a berlini Friedrich Wilhelm Egyetemen (ma berlini Humboldt Egyetem az intézmény neve) közgazdaságtant tanult. 1929-ben doktorált, az amerikai alkoholtilalom közgazdaságtani hatásáról írta doktori disszertációját.

1929 és 1938 között pénzügyi szakemberként dolgozott Budapesten. 1937-től az Ecetgyárosok Országos Egyesületének elnöke.[9][10]

Aztán kivándorolt az USA-ba, 1939-40-ben előbb tanársegéd, 1941-42-ben majd adjunktus, 1943-47-ben docens, 1947-52-ben pedig a közgazdaságtan professzora a kaliforniai Berkeley Egyetemen.

1952–1974 között a Yale Egyetem professzora New Havenben. 1962-64-ben a közgazdaságtan tanszék vezetője volt.

1957-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választják.

1959-60-ban az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC) független szakértői bizottságának tagja.

1969-ben egy évig elnöke volt az Amerikai Közgazdasági Társaságnak.

1973-tól 1975-ig az USA pénzügyminisztériumának a konzultánsa és az amerikai elnök gazdasági tanácsadó testületének tagja volt. Ebben az időszakban Fellner a monetáris politika elismert szakértőjeként elsősorban az inflációra vonatkozó kérdésekkel foglalkozott és az "értékzáradék" bevezetését "infláció előtti kapitulációnak" nevezte el.

1974–83-ban az American Enterprise Institute munkatársa és ő szerkesztette az intézet évkönyveit. Pénzügyi tanulmányai főleg amerikai folyóiratokban jelentek meg.

1982. június 26-án a kieli Világgazdasági Intézet neki ítélte a Bernhard Harms-díjat a világgazdasági kutatás területén végzett kiemelkedő eredményeiért.

Elsősorban a gazdasági növekedés, a gazdasági viselkedés, a piaci formák és a gazdasági verseny elméletével, a hasznosság matematikai megalapozásával, monetáris kérdésekkel, az újítások szerepével foglalkozott.

Alkalmazta a játékelméletet (Neumann Jánost is ismerte, mivel Zürichben azonos időszakban kaptak vegyészmérnöki diplomát), amikor a piacon jelenlévő különböző monopolisták viselkedését elemezte, úgy tartotta, a monopolisztikus árképzés a monopóliumok célja szerint van megszabva, a monopóliumok célja pedig bármely adott gazdasági ágazat esetében az összprofit maximalizálása és az árakat ezt követően korrigálja a konkurencia/verseny. Az volt a véleménye, hogy a gazdasági növekedés tisztán pszichológiai tényezőktől függ - vagyis azzal, hogy a pénzszerzés reménye egybeesik a vállalkozók beruházási terveivel - és az ilyen növekedés a hatékony pénzügyi ellenőrzéssel kapcsolódott össze.

Magyarországon már az 1960-as években felfigyeltek közgazdaságtani tevékenységére.[11]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Das Amerikanische Alkoholverbot vom Standpunkte der Volkswirtschaftslehre. Egyetemi disszertáció. Berlin, 1929;
  • A treatise on war inflation : present policies and future tendencies in the United States. Los Angeles, 1942;
  • Monetary Policies and Full Employment. New York, 1946;
  • Competition among the few : oligopoly and similar market structures. New York City, 1949;
  • Trends and Cycles in Economic Activity. New York, 1956;
  • The Emergence and Content of Modern Economic Analysis. New York, Toronto, London, 1960 (japánul, svédül is lefordították ezen a három 1960-as kiadáson kívül);
  • Das Problem der steigenden Preise : Bericht im Auftrag der OEEC. Köln, 1961;
  • Amerikanische Erfahrungen mit der Lohninflation in den fünfziger Jahren. Tübingen, 1962;
  • Fiscal and Debt Management Policies. New York, 1963;
  • Probability and profit. A study of economic behavior along Bayesian lines. Homewood 1965;
  • Maintaining and Restoring Balances in International Payments. 1966;
  • Economic Policy and Inflation in the Sixties. 1972;
  • A New Look at Inflation. 1973;
  • Towards a Reconstruction of Macroeconomics. 1976;
  • Contemporary Economic Problems. 1978.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 10.)
  2. ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 20.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  5. ↑ https://www.econometricsociety.org/society/organization-and-governance/fellows/memoriam, 2023. április 6.
  6. ↑ https://www.ifw-kiel.de/events-1/bernhard-harms-prize/bernhard-harms-prize/view?set_language=en, 2017. február 23.
  7. ↑ Mindent tudok. Újság kiadóvállalata, 1927. 319 p.
  8. ↑ Berend Tibor Iván, Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után, 1919-1929. Akadémiai Kiadó, 1966. 232. p.
  9. ↑ Lengyel György: A multipozicionális gazdasági elit a két világháború között: fejezetek egy történetszociológiai kutatásból. ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet, 1993. 109. p.
  10. ↑ Kornfeld Móric és Széchenyi Ágnes közös kötetében megemlíti, hogy Leipziger Vilmos Szesz és Cukorgyár Rt. társelnöke volt, az viszont nem derül ki belőle, mettől meddig volt társelnök a gyárban. In.: Kornfeld Móric, Széchenyi Ágnes: Trianontól Trianonig: tanulmányok, dokumentumok. Corvina, 2006. 53. p.
  11. ↑ Szakolczai György 1963-ban megjelent "A gazdasági fejlődés feltételei" című kötetében Fellner Vilmos egyik tanulmánya is megjelent "A zavartalan növekedés követelményei (dinamikus egyensúly)" (193-244 p.) címmel.

Források

[szerkesztés]