Fellner Vilmos | |
Született | 1905. május 31.[1][2] Budapest[3] |
Elhunyt | 1983. szeptember 15. (78 évesen)[1][2] Washington[4] |
Állampolgársága | |
Szülei | Fellner Henrik |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | elnök |
Iskolái |
|
Kitüntetései | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fellner Vilmos más néven William John Fellner (Budapest, 1905. május 31. – Washington, 1983. szeptember 15.) magyar születésű amerikai közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár. Korek Valéria irodalomtörténész, kritikus férje volt. Apja és nagyapja gyáriparosok voltak.
Fellner Vilmosnak három testvére volt: Pál, Alfréd és György.
Apja Fellner Henrik, a Leipziger Vilmos Szesz- és Cukorgyár Rt. elnöke, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. igazgatósági elnöke volt. Előbbi gyár családi vállalat volt, de erős érdekeltsége volt a Fellner-családnak a papír- és textiliparban is (vagyis a Hazai Papírgyár Rt.-ben).[7][8]
Egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen kezdte, és a Zürichi Egyetemen fejezte be. Vegyészmérnöki diplomájának megszerzése után a berlini Friedrich Wilhelm Egyetemen (ma berlini Humboldt Egyetem az intézmény neve) közgazdaságtant tanult. 1929-ben doktorált, az amerikai alkoholtilalom közgazdaságtani hatásáról írta doktori disszertációját.
1929 és 1938 között pénzügyi szakemberként dolgozott Budapesten. 1937-től az Ecetgyárosok Országos Egyesületének elnöke.[9][10]
Aztán kivándorolt az USA-ba, 1939-40-ben előbb tanársegéd, 1941-42-ben majd adjunktus, 1943-47-ben docens, 1947-52-ben pedig a közgazdaságtan professzora a kaliforniai Berkeley Egyetemen.
1952–1974 között a Yale Egyetem professzora New Havenben. 1962-64-ben a közgazdaságtan tanszék vezetője volt.
1957-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választják.
1959-60-ban az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC) független szakértői bizottságának tagja.
1969-ben egy évig elnöke volt az Amerikai Közgazdasági Társaságnak.
1973-tól 1975-ig az USA pénzügyminisztériumának a konzultánsa és az amerikai elnök gazdasági tanácsadó testületének tagja volt. Ebben az időszakban Fellner a monetáris politika elismert szakértőjeként elsősorban az inflációra vonatkozó kérdésekkel foglalkozott és az "értékzáradék" bevezetését "infláció előtti kapitulációnak" nevezte el.
1974–83-ban az American Enterprise Institute munkatársa és ő szerkesztette az intézet évkönyveit. Pénzügyi tanulmányai főleg amerikai folyóiratokban jelentek meg.
1982. június 26-án a kieli Világgazdasági Intézet neki ítélte a Bernhard Harms-díjat a világgazdasági kutatás területén végzett kiemelkedő eredményeiért.
Elsősorban a gazdasági növekedés, a gazdasági viselkedés, a piaci formák és a gazdasági verseny elméletével, a hasznosság matematikai megalapozásával, monetáris kérdésekkel, az újítások szerepével foglalkozott.
Alkalmazta a játékelméletet (Neumann Jánost is ismerte, mivel Zürichben azonos időszakban kaptak vegyészmérnöki diplomát), amikor a piacon jelenlévő különböző monopolisták viselkedését elemezte, úgy tartotta, a monopolisztikus árképzés a monopóliumok célja szerint van megszabva, a monopóliumok célja pedig bármely adott gazdasági ágazat esetében az összprofit maximalizálása és az árakat ezt követően korrigálja a konkurencia/verseny. Az volt a véleménye, hogy a gazdasági növekedés tisztán pszichológiai tényezőktől függ - vagyis azzal, hogy a pénzszerzés reménye egybeesik a vállalkozók beruházási terveivel - és az ilyen növekedés a hatékony pénzügyi ellenőrzéssel kapcsolódott össze.
Magyarországon már az 1960-as években felfigyeltek közgazdaságtani tevékenységére.[11]