Feloldójel (informatika)

A feloldójel (angolul escape character), más néven védőkarakter^[1] a számítástudományban és a távközlésben olyan karakter, amely egy karakterláncban azt jelöli, hogy a következő karaktert másképpen kell értelmezni, mint általános esetben.

A feloldó szekvencia, más néven vezérlősorozat^[2] (escape sequence) együtt jelöli a feloldójelet és a módosított értelmezésű karaktert.

Példák

Programozási nyelvek

A legtöbb modern programozási nyelvben az idézőjel (") karakter a karakterlánc-literálok határolójaként használatos. Ha az idézőjeleken belül szeretnénk idézőjelet írni, azt csak a visszafelé dőlő perjel (backslash) mint feloldójel segítségével tehetjük.

Például Perlben:

print "Nancy said "Hello World!" to the crowd.";

Erre hibaüzenetet (syntax error) kapunk – hiszen a második idézőjellel látszólag véget érne az idézet –, azonban az alábbi

print "Nancy said \"Hello World!\" to the crowd.";

kifejezéssel a kívánt hatást érjük el, mivel a program a backslash miatt figyelmen kívül hagyja a második és harmadik idézőjel szokványos funkcióját, és úgy kezeli ezeket, mint az egyszerű betűket, számjegyeket.

Néhány nyelvben más módszerekkel is megoldhatjuk ezt a problémát.

Az ASCII feloldójel neve ESC, kódja 27, hexadecimálisan 0x1B.

Jegyzetek

1. Elektronikus jegyzet az ELTE TTK Információtechnológiai Oktatási Laboratórium Számítógépes alapismeretek tárgyához a shell parancsok kapcsán. [2018. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 26.)
2. Az Angol–magyar informatikai szótár online változata

• Informatikai portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap