Ferrocénium-tetrafluoroborát
| Ferrocénium-tetrafluoroborát | |||
| |||
| |||
| Más nevek | diciklopentadienilvas-tetrafluoroborát | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 1282-37-7 | ||
| PubChem | 124204127 | ||
| ChemSpider | 69007671 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C10H10BFeF4 | ||
| Moláris tömeg | 272,84 g/mol | ||
| Megjelenés | sötétkék por | ||
| Olvadáspont | 178 °C (bomlik) | ||
| Oldhatóság (acetonitril) | oldódik[pontosabban?][forrás?] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A ferrocénium-tetrafluoroborát fémorganikus vegyület, képlete [Fe(C5H5)2]BF4. [Fe(C5H5)2]+ kationból és tetrafluoroborát (BF−4) anionból álló só. A rokon hexafluorofoszfát só is kedvelt, hasonló tulajdonságokkal rendelkező reagens. A kationt gyakran Fc+ vagy Cp2Fe+ formában is rövidítik. Mélykék színű, paramágneses anyag.
A ferrocéniumsókat esetenként egyelektronos oxidálószerként használják, melynek a redukciója során keletkező ferrocén inert, az ionos termékektől könnyen elválasztható vegyület. A ferrocén-ferrocénium redoxipárt gyakran használják referenciaként az elektrokémiában. A ferrocén-ferrocénium rendszer standardpotenciálja a normál hidrogénelektródhoz viszonyítva 0,400 V,[2] és az elektródpotenciál értéke a különböző oldószerekben is meglehetősen állandó.[3]
Előállítása
[szerkesztés]Előállítható a ferrocén – jellemzően vas(III)-sóval történő – oxidálásával, majd fluorbórsav hozzáadásával. Kereskedelmi forgalomban is kapható.[4] Több más oxidálószer is jól használható, például a nitrozil-tetrafluoroborát[5] Számos analóg ferrocéniumsó is ismert.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ferrocenium tetrafluoroborate 482358. Sigma-Aldrich
- ↑ Standard Potentials in Aqueous Solution. New York: IUPAC (1985)
- ↑ Gritzner, G., & Kůta, J. (1984. June). „Recommendations on reporting electrode potentials in nonaqueous solvents”. Electrochimica Acta 29 (6), 869-873. o. DOI:10.1016/0013-4686(84)80027-4.
- ↑ (1996) „Chemical Redox Agents for Organometallic Chemistry”. Chem. Rev. 96 (2), 877–910. o. DOI:10.1021/cr940053x. PMID 11848774.
- ↑ (1989) „Solvent and electrolyte effects on the kinetics of ferrocenium-ferrocene self-exchange. A reevaluation”. J. Phys. Chem. 93 (5), 2152. o. DOI:10.1021/j100342a086.
- ↑ (2000. december 7.) „Synthesis, Crystal Structure, and Reactions of the 17-Valence-Electron Rhenium Methyl Complex [(η5-C5Me5)Re(NO)(P(4-C6H4CH3)3)(CH3)]+ B(3,5-C6H3(CF3)2)−4: Experimental and Computational Bonding Comparisons with 18-Electron Methyl and Methylidene Complexes”. J. Organomet. Chem. 616, 54–66. o. DOI:10.1016/S0022-328X(00)00531-3.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferrocenium tetrafluoroborate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.