Az ír mitológiában a fianna zsoldos szabadcsapatként tevékenykedő fiatal, érdemes harcosokból álló többé-kevésbé törvényen kívüli "szervezet". A fianna létezése az ókorba és a középkorba tehető. "Virágkoruk" kb. az i. sz. III. sz. körülre datálható.
Többnyire Írország főkirályát (ard rí, Teamhair[1] királyát) szolgálták, ám tevékenységi szabadságuk igen nagy volt. Szolgálataikért (írország védelméért) nagy mennyiségű adót szedtek be, minek következtében a fianna nem volt túl népszerű sem a közemberek, sem a nemesek körében.
Nagybetűvel írva A Fianna alatt többnyire a Fionn mac Cumhaill[2](Finn McCool) által vezetett fiannát értjük, de Goll mac Morna fiannája sem volt kevésbé híres (hírhedt). Kalandjaikat a Fenián-mondakör (Fiannaidheacht, Fionn-mondakör) meséli el.
Híres harcosaik emberfeletti tetteket vittek véghez Írország és a Fianna dicsőségéért. A legbüszkébb harcosok voltak, egyben betartották népük (kultúrájuk, koruk) minden erkölcsi kötelmét. A harcosok és a Fianna főemberei közül többek ősei az írek meséinek népeiből kerültek ki (a Tuatha Dé Danann népből).
A Fiannába csak emberfeletti megpróbáltatások teljesítése után lehetett bekerülni, tagjaiknak fel kellett vállalniuk a családjuktól (korai ír) jogi értelemben való teljes elszakadást. Számukra a Fianna lett az új Család. A tagoknak továbbá rendkívül műveltnek kellett lenniük.
A fizikai kritériumok:
A befogadott jelentkező három dologra tett esküt:
A fian (egyes szám) szó feltehetőleg olyan fiatal ír arisztokratákat jelentett, akik még nem örökölték apáik földjét, viszont tapasztalatszerzés céljából zsoldosként és vadászként tevékenykedtek az Ír szigeten.
A Fianna kulturális hatása megjelenik a legnagyobb ír politikai párt, a Fianna Fáil nevében is. A név eredeti jelentése: A Végzet Harcosai.