Forát | |
IUPAC-név | O,O-dietil-S-(etiltio)metil-ditiofoszfát |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 298-02-2 |
PubChem | 4790 |
ChemSpider | 4626 |
EINECS-szám | 206-052-2 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | C7H17O2PS3 |
Moláris tömeg | 260,38 g/mol |
Megjelenés | átlátszó halványsárga folyadék |
Szag | jellegzetes |
Olvadáspont | −42,9 °C |
Oldhatóság (vízben) | nem oldódik |
Gőznyomás | 0,1 Pa (20°C) |
Megoszlási hányados | 3,9 (oktanol/víz) |
Veszélyek | |
EU osztályozás | T+ N |
Főbb veszélyek | Acetilkolin-észteráz gátló. Nagyon veszélyes a vízi élőlényekre. |
R mondatok | R27/28 R50/53 |
S mondatok | ((S1/2)) S28 S36/37 S45 S60 S61 |
Lobbanáspont | 160°C |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A forát a mezőgazdaságban használt rovarölő szer levéltetű, répalégy(en), drótféreg, százlábú, cserebogárpajor, mocskospajor és a fiatal növényeket károsító más kártevők ellen. Kukoricában, őszi gabonában, cukorrépában, burgonyában, napraforgóban, szójában és csemetekertekben alkalmazzák.
A 10%-os granulátumot 15–25 kg/ha adagban juttatják ki.
A forát viszonylag gyorsan (14 nap alatt) elbomlik, de két fő bomlásterméke, a forát-szulfoxid és a forát-szulfon – melyek hatása jóval erősebb, mint magának a forátnak – jóval tovább (28 napig) a növény szöveteiben marad, vagyis hosszú távú védelmet biztosít. 83 nap után sem a forát, sem bomlástermékeinek maradványait nem sikerült kimutatni a növényi magokban, maghéjakban vagy hüvelyekben.
állat | szájon át | bőrön át |
---|---|---|
patkány | 1,0 | 5,7 |
egér | 3,5–6,59 | |
nyúl | 5,2 | |
tengerimalac | 20 | 20–30 |
Erős méreg, halakra és vadakra veszélyes. I. kategóriás szer, csak a megyei növényegészségügyi és talajvédelmi szolgálatok engedélyével lehet megvásárolni. Csak nagyüzemben használható. Szisztematikus, fumigáns (levegőben füstként terjedő) és kontakt hatása is van.
A kolinészteráz enzimet gátolja, mely az idegvégződésekben található, és az izmok és az idegrendszer kapcsolatát biztosítja. A forátmérgezés tünetei a belélegzés vagy bőrre jután után néhány perccel vagy akár 12 órával jelentkezhetnek. A melegben vagy sérült bőrön keresztül gyorsabb a felszívódás, és a fiatalabbak érzékenyebbek, mint az idősebbek.
A mérgezés tünetei: homályos látás, összpontosítási képtelenség, fáradtság, hányinger, hányás, szabálytalan szív- és tüdőműködés, remegés, erős izzadás, nyál- és könnyfolyás, zavartság, görcsök. Nagy adagnál a halált a légzőrendszer bénulása okozza.
Többszöri kis mennyiségű forát akár három hónapig is elraktározódik a szervezetben a májban, vesében, tüdőben, agyban és a mirigyek szöveteiben. A szerrel dolgozók gondolkodása és reakcióideje lelassul, memóriazavarok és szorongás léphet fel.
Az állatkísérletek során nem találtak szaporodást befolyásoló (reproduktív), magzatkárosító (teratogén), mutagén, rákkeltő vagy szervkárosító hatást, a nőstény patkányra és az embrióra azonban viszonylag kis mennyiségben (0,5 mg/tskg) mérgező volt.
A forát sokáig megmarad a talajban (és fel is szívódik a növények gyökerein keresztül). A csapadék kevéssé mossa el. Vízben könnyen bomlik, különösen lúgos közegben. A vízi bomlástermékek nem mérgezőek.
A Ralstonia eutropha(en) talajbaktérium két módon bontja el a forátot. A metabolizmusra más élőlények is képesek (lehetnek).
Az első útvonalban szereplő vegyületek:
A másodikban:
|
Sárga, jellegzetes szagú folyadék. Kémiailag a ditioortofoszforsav[1] észtere.
Vízben gyakorlatilag nem oldódik. Elegyedik sok szerves oldószerrel: xilol, szén-tetraklorid, dioxán, 2-metoxietanol(en), dibutil-ftalát, növényi olajok, etanol, éter, alifás szénhidrogének.