Foszfor-monoxid | |||
Más nevek | oxofoszfanil, oxidofoszfor(•), foszforil | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 14452-66-5 | ||
PubChem | 6857426 | ||
ChemSpider | 5256764 | ||
ChEBI | 29315 | ||
| |||
InChIKey | LFGREXWGYUGZLY-UHFFFAOYSA-N | ||
Gmelin | 416 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | PO | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A foszfor-monoxid instabil szervetlen gyök, képlete PO.[2]
A foszfor-monoxid egyike az űrben észlelt kevés foszforvegyületnek. További, az űrben talált foszforvegyületek a PN, a PC, a PC2, a HCP és a PH3. A VY Canis Majoris csillag körüli héjában és az AFGL 5142 csillagbölcsőben is észlelték. A vegyület feltehetően eleinte csillagbölcsőkben jött létre, majd csillagközi üstökösök szállították az űrben, illetve a korai Földre.[2][3][4]
A foszfor-monoxid szerepet játszik a foszfor fénykibocsátásában.
1894-ben W. N. Hartley egy foszforvegyület ultraibolya sugárzásáról számolt be, ezt később Geuter fejtette ki bővebben. Ennek forrásáról ismert volt, hogy a spektrumvonalak és -sávok a foszforhoz tartoznak, de pontos természete ismeretlen volt. 1927-ben H. J. Emeléus és R. H. Purcell meghatározták, hogy az oxid foszfor-monoxid volt.[5]
A foszfor-monoxid feltehetően a csillagközi felhőkben leggyakoribb foszfortartalmú vegyület.[6] A foszfort 1998-ban azonosították nagy mennyiségben jelen lévő elemként, miután a kutatók mintegy 3·10−7 P/H arányt találtak. Azonban kevés foszfortartalmú molekulát találtak kevés forrásban; a foszfor-nitridet (PN) és a CP gyököt az IRC +10215 szénben gazdag burkában észlelték 1987-ben. Ez alapján feltételeztek további foszforvegyületeket a csillagközi felhőkben. A VY Canis Majoris (VY CMa) oxigénben gazdag héját vizsgálva észleltek foszfor-monoxidot. Ezt az Arizonai Rádióobszervatóriumhoz (ARO) tartozó Heinrich Hertz Szubmilliméteres Távcső (SMT) azonosította. A távcső azonosítani is tudta a PO rotációs frekvenciáit. Az ARO SMT meg tudta mérni a PO rotációs átmeneteit, J=5,5→4,5 esetén 240, J=6,5→5,5 esetén 284 GHz frekvencia volt az eredmény a fejlett csillag felé, ezek mindegyikében volt lambda-dublett. A PO észlelése óta azt több csillagközi felhőben is megtalálták, és nagy mennyiségben van jelen oxigénben gazdag héjakban.[7]
A PO foszfor oxigénben vagy ózonban való égésekor jön létre. Forró lángokban átmeneti anyag, nemesgáz mátrixban kondenzálható.[8] A PO nemesgáz mátrixban a P4S3O fotolízisekor is keletkezik.[9]
A Földön a foszfor-monoxid foszforsav lángba helyezésével tanulmányozható. A kereskedelemben kapható acetilén tartalmaz foszfint, így az oxigén–acetilén lángban PO emissziós sávok is vannak. A lángban a PO P4O10-dá oxidálódik.[10]
A fehérfoszfor oxidációja zöldes fehér fényt ad. Ez a PO alábbi reakciók egyike alapján történő oxidációja miatt van: , illetve .[11] A PO megjelenhet a P2O molekula bomlásával, mely során az P4O-ból származhat.[12]
A foszfor-monoxid átmenetifémek, például a molibdén, a ruténium és az ozmium liganduma is lehet. A foszfor hármas kötést alkot a fémmel.[13][14] Az elsőként felfedezett csoport nikkel–volfrám csoporton volt. A WNi2P2 csoportot egy peroxid oxidálta μ3 koordinációra, ahol a foszforatomok 3 fématomhoz kapcsolódnak.[15]
A foszfor-monoxid gyök, foszfor–oxigén kettős kötéssel, ahol a foszfornak páratlan vegyértékelektronja van. A kötésrend mintegy 1,8.[5] A P=O kötés disszociációs energiája 6,4 eV.[16] A PO kettős kötés hossza 1,476 Å, a szabad PO vibrációs frekvenciája 1220 cm−1 a kötésnyúlás miatt.[17] A PO gyöktermészete erősen reakcióképessé és instabillá teszi más, jobban oxidált foszfort tartalmazó foszfor-oxidokhoz képest.
A látható–ultraibolya spektrumban 3 fontos sáv van. Van 540 nm-nél egy folytonos sáv. A 324 nm-nél lévő β-rendszer a D2Σ→2Π átmenetnek felel meg. A γ-rendszerben 246 nm-nél az A2Σ→2Π átmenetnek megfelelő sávok vannak 230, 238, 246, 253 és 260 nm-hez közeli csúcsokkal. Ezek lehetnek emissziós, abszorpciós vagy fluoreszcenciasávok a megvilágítás módjától és a hőmérséklettől függően.[10] Van C'2Δ állapot is.[18]
A γ-rendszeri sáv alsávokra bontható a különböző vibrációs átmeneteknek megfelelően. A (0,0), (0,1) és az (1,0) a két vibrációs állapot közti átmenet alsávjainak jele. Ezek 8 sorozatot, ágakat alkotnak. Ezek az oP12, a P2, a Q2, a R2, a P1, a Q1, a R1 és az sR21.[19]
A PO ionizációs potenciálja 8,39 eV. Ekkor jön létre a PO+ ion. Adiabatikus elektronaffinitása 1,09 eV, ekkor jön létre a PO− ion.[5]
Alapállapotban [5]
A molekula dipólusmomentuma 1,88 D. A foszforatom enyhe pozitív töltéssel (0,35 e) rendelkezik.[5]