Franciszek Bohomolec | |
Franciszek Bohomolec 18. századi festményen | |
Élete | |
Született | 1720. január 29. Vityebszk |
Elhunyt | 1784. április 24. (64 évesen) Varsó |
Sírhely | Powązki temető |
Nemzetiség | lengyel |
Szülei | Paweł Józef Bohomolec |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | komédia |
Fontosabb művei | Vígjátékok (1767) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Franciszek Bohomolec témájú médiaállományokat. |
Franciszek Bohomolec (Vityebszk, 1720. január 29.[1] – Varsó, 1784. április 24.) lengyel drámaíró, nyelvész és színházi reformer. Jezsuita szerzetes, az udvari nyomda vezetője. Szenvedélyes tanár, nevelő és társadalmi aktivista.
Aki szégyell mosolyogni, ember mivoltát szégyelli.
Iskolai tanulmányait a vilniusi jezsuita kollégiumban kezdte, majd 1747-től 1749-ig Rómában retorikát tanult. Ezek befejezése után Varsóban tanított, dolgozott. Konviktusi vígjátékok írásával kezdte a pályafutását. Vígjátékain érződött Carlo Goldoni és Molière hatása. Korai művei a tudatlan és ostoba lengyel arisztokráciát figurázták ki. Későbbi komédiái és szatírái a szélesebb közönséghez szóltak.
Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a felvilágosodás kiteljesedjen Lengyelországban.
1765-ben közeli kapcsolatba került az új királlyal, Stanisław August Poniatowskival. Bohomolec támogatta az uralkodó reformterveit.
A nagy tekintélynek örvendő színpadi szerző az anyanyelvi kultúra, az oktatás és a nyelvművelés töretlen híve volt. Társalapítója és 1765-től 1784-ig szerkesztője a lengyel felvilágosodás folyóiratának, a Monitornak, mely az angol The Spectatort tekintette példaképének.
Az író végrendeletében minden összegyűjtött megtakarítását, 3000 aranyat hagyott hátra egy alapítvány számára, mely segítette a Varsó városában élő szerencsétlen sorsú szegény embereket.
A történelmileg változó körülmények között ez az alapítvány folyamatosan támogatta a nehéz sorsú polgárokat, egészen az első világháború kitöréséig.