Frank Rosolino

Frank Rosolino
Frank Rosolino (középen); 1978
Frank Rosolino (középen); 1978
Életrajzi adatok
Született1926. augusztus 20.[1][2][3]
Detroit
Származásolasz
Elhunyt1978. november 26. (52 évesen)[1][2]
Van Nuys
IskoláiCass Technical High School
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Aktív évek1945-1978
Hangszerharsona
Tevékenységdzsesszzenész
KiadókSackville Records
Frank Rosolino weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Rosolino témájú médiaállományokat.

Frank Rosolino (Detroit, 1926. augusztus 20. – Van Nuys, 1978. november 26.) amerikai harsonás. Az 1970-es években turnézott Quincy Jonesszal és a Grammy-díjas Supersax együttessel.

Pályafutása

[szerkesztés]

Rosolino a Michigan állambeli Detroitban született. Bob Chester, Glen Gray, Tony Pastor, Herbie Fields, Gene Krupa és Stan Kenton big bandjeivel lépett fel. A Kentonnal töltött időszak után Los Angelesben telepedett le, ahol Howard Rumsey Lighthouse All-Stars-jával szerepelt 1954-60 között.

Az 1960-as, -70-es években éjszakai klubokban és Rosolino számos Los Angeles-i hangstúdióban fordult meg. Olyan neves zenészekkel lépett fel, mint Frank Sinatra, Sarah Vaughan, Tony Bennett, Peggy Lee, Mel Tormé, Michel Legrand és Quincy Jones.

Az 1960-as évek közepén-végén Mike Barone harsonással „Trombones Unlimited” néven emlegették őket. Több albumot rögzítettek a Liberty Records számára slágerek pop-stílusú feldolgozásaival.

Rendszeresen szerepelt a Steve Allen Show-ban, és vendégművész a The Tonight Show-ban és a The Merv Griffin Show-ban. Rosolino tehetséges énekes is volt, például Gene Krupa „Lemon Drop” című slágerlemezén is vadul énekel.

Szerepelt az „I Want to Live!” című filmben (1958), amiben Susan Hayward volt a főszereplő, és a „Sweet Smell of Success” című filmben is (Burt Lancaster, Tony Curtis; 1957).

Rosolino magánélete iszonyú zaklatott volt. Harmadik felesége 1972-ben öngyilkos lett, így két fiúval maradt. 1978. november 26-án Rosolino lelőtte mindkét fiát, a 11 éves Justint és a 7 éves Jasont, miközben azok aludtak. Justin azonnal meghalt; Jason túlélte, de megvakult. Rosolino főbelőtte magát. Halála évében a Gloomy Sunday című dalt is játszotta a Supersax.

Zenekarvezető

[szerkesztés]
  • Frank Rosolino (1954)
  • Frankly Speaking (1955)
  • I Play Trombone (1956)
  • Frank Rosolino Quintet (1957)
  • Turn Me Loose! (1961)
  • Jazz a Confronto 4 (1973)
  • Conversation with Conte Candoli (1976)
  • Just Friends with Conte Candoli (1977)
  • Thinking About You (1984)
  • Free for All (1986)
  • The Last Recording (2006)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Frank Rosolino című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.