František Švantner | |
Élete | |
Született | 1912. január 29. Sebesér |
Elhunyt | 1950. október 13. (38 évesen) Prága, Csehszlovákia |
Szülei | Leopold Švantner Jozefína Stolárová |
Házastársa | Mária Kobányiová |
Gyermekei | Juraj és Matej |
Pályafutása | |
Írói álneve | Frano Bystran, Bystran |
Jellemző műfaj(ok) | regény novella |
Irodalmi irányzat | naturalizmus |
Fontosabb művei | Nevesta hôľ |
Kitüntetései | Order of Tomáš Garrigue Masaryk, class III (1991) |
Hatottak rá | Émile Zola Victor Hugo Charles-Ferdinand Ramuz Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij Edgar Allan Poe |
A Wikimédia Commons tartalmaz František Švantner témájú médiaállományokat. |
František Švantner (Sebesér, 1912. január 29. – Prága, 1950. október 13.) szlovák regényíró. A naturalizmus kiemelkedő képviselője a szlovák irodalomban.
Szerény körülmények között nevelkedett, az apja, Leopold Švantner munkás volt, az édesanyja: Jozefína Stolárová. A tanulmányait a szülővárosában kezdte, majd Zólyombrézóban és a besztercebányai mesteriskolákban folytatta (1929–1933). Miután a tanulmányait befejezte, tanárként dolgozott több szlovák városban (Vámoson (1933–1940), Zólyombrézóban (1940–1945), Újbányán, Garamszentbenedeken), szlovák nyelvet, történelmet és földrajzot tanított. Később igazgató lett Hronovban. 1947 és 1950 között a Matica slovenská ösztöndíjas referense volt, helyi szervezetében is dolgozott, ahol az oktatás területén tevékenykedett. Tagja lett az Umelecká beseda slovenská művészeti egyesülés irodalmi osztályának, a Kreatív Film Csoport vezetője és oktatási ellenőr volt. Egy prágai kórházban agydaganatban halt meg.
Két alkotói korszaka: a lírai—balladai és az epikus. Oktatási intézetben dolgozott, amikor az első novelláját közzétette a Svojeť folyóiratban. A műveiben elsősorban archaikus mítoszokból és népi balladákból merített. Émile Zola, Victor Hugo, Charles-Ferdinand Ramuz, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij nagy hatással voltak rá, de Edgar Allan Poe életművét is tanulmányozta. Műveiben ünnepli a természetet és a természetes életet, naturalista és lírai eszközöket használ, az irracionalitás, a fantázia elemeit, az érzékenységet és az erotikát. De mindenekelőtt az élet és a halál közötti összefüggéseket vizsgálja. Ezenkívül ábrázolja karaktereinek és a történetek eseményeinek pszichológiai, társadalmi motivációit is.