Franz Theodor Kugler | |
Született | Szczecin[7] |
Elhunyt | 1858. március 18. (50 évesen)[1][2][3][4][5] Berlin[8] |
Álneve | Franz Theodor Erwin |
Állampolgársága | porosz |
Gyermekei |
|
Szülei | Johann Georg Emanuel Kugler |
Foglalkozása | |
Sírhelye | Alter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin |
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Theodor Kugler témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Franz Theodor Kugler (Stettin, 1808. január 19. – Berlin, 1858. március 18.) német műtörténész, történetíró és költő.
Berlinben és Heidelbergben filológiát tanult, mellékesen műtörténeti tanulmányokkal foglalkozott, amelynek később életét szentelte. 1833-ban a berlini egyetemen a műtörténet magántanára lett, majd mint előadó tanácsos működött a porosz közoktatásügyi minisztériumban. Főművei, amelyek a műtörténelmi irodalomban úttörők voltak: Handbuch der Geschichte der Malerei, v. Konstantin d. Grossen bis auf die neuere Zeit (Berlin, 1837); Geschichte Friedrichs des Grossen (Stettin, 1840);[9] Handbuch der Kunstgeschichte (Stuttgart, 1841-42, amelyben először kísérelte meg az egész műtörténelmet egybefoglalni a világtörténelmi korszakokkal); Geschichte der Baukunst (Berlin, 1855-60), amelyet nem fejezett be. Költői művei: Skizzenbuch (Berlin, 1830); Gedichte (Stuttgart, 1840). Írt drámákat és elbeszéléseket is.