François de Belleforest | |
Élete | |
Született | 1530. Samatan |
Elhunyt | 1583. január 1. Párizs |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers, próza |
A Wikimédia Commons tartalmaz François de Belleforest témájú médiaállományokat. |
François de Belleforest (Samatan, 1530. – Párizs, 1583. január 1.) reneszánsz francia író, költő és műfordító.
1530-ban született, szegény családba. Édesapja, aki katona volt, François 7 éves korában meghalt. François egy ideig Navarrai Margit udvarában élt, aztán Toulouse-ba, majd Bordeaux-ba utazott, ahol találkozott George Buchanannel, ezután Párizsba költözött, ahol kapcsolatba került a fiatal írógeneráció tagjaival, mint például Pierre de Ronsard, Jean Antoine de Baïf, Jean Dorat, Remy Belleau, Antoine Du Verdier és Odet de Turnèbe. 1568-ban a király történetírójává nevezték ki.
Változatos életművet alkotott: irodalmi, történelmi, erkölcsi, kozmográfiai témájú művek kerültek ki keze alól. Ezek mellett Matteo Bandello, Boccaccio, Antonio de Guevara, Francesco Guicciardini, Polydore Vergil, Szent Ciprián, Sebastian Münster, Akhilleusz Tatiosz, Cicero és Démoszthenész munkáit fordította franciára. Az első francia pásztornovella szerzője (La Pyrénée vagy La Pastorale amoureuse, 1571), amelyhez Jorge de Montemayor Dianája szolgált mintául. Grandes Annales címen vitairatot intézett François Hotman ellen. Írásai összesen több mint 50 kötetet tesznek ki.
Legsikeresebb munkája az olasz Matteo Bandello „tragikus történeteinek” Pierre Boaistuau munkáján alapuló fordítása és átdolgozása, ami hét kötetben jelent meg (1564–1582). Feltételezések szerint az ebben a műben található történetek egyike Shakespeare Hamlet című művének forrása.[1][2]