Friedrich Julius Stahl | |
Született | Julius Jolson-Uhlfelder[1] 1802. január 16.[2][3][4][5] Würzburg |
Elhunyt | 1861. augusztus 10. (59 évesen)[2][3][4][5] Bad Brückenau[6] |
Állampolgársága | Bajor Választófejedelemség |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | a porosz felsőház tagja |
Iskolái |
|
Friedrich Julius Stahl aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Julius Stahl témájú médiaállományokat. | |
Friedrich Julius Stahl (magyarosan Stahl Frigyes Gyula) (Heidingsfeld, ma Würzburg része, 1802. január 16. - Bad Brückenau, 1861. augusztus 10.) német jogtudós, filozófus és államférfi.
Az erlangeni, később a würzburgi, 1840 óta a berlini egyetem tanára. Eleinte a római joggal foglalkozott és első munkája is 1827-ben eben a tárgykörben jelent meg. Később, főleg Schelling befolyására, jogbölcsészettel foglalkozott. 1830 és 1837 között két kötetben közzétette Die Philosophie des Rechts című művét, amelyben a jogot és államot isteni kinyilatkoztatás eredményének tüntette fel és kifejtette, hogy a hatóság parancsai isteni igének hatalmával bírnak, azoknak tehát mindenki feltétlenül engedelmeskedni köteles. Véleménye szerint az államban a tekintélynek, nem pedig a többségnek kell uralkodnia.
Mint politikus, 1848 óta a porosz képviselőház, majd a felsőház tagja, a szélsőjobboldali, konzervatív irányzat vezetője volt. Nagy befolyást gyakorolt IV. Frigyes Vilmosra; a Kreuzzeitungban megjelent tanulmányaiban a reakciós államvezetés következetes szószólója volt.