Funchali székesegyház

Funchali székesegyház
portugál nemzeti emlék
Valláskatolicizmus
EgyházmegyeFunchali egyházmegye
Építési adatok
Építése1514
Stílus
TervezőjeGil Eanes
Település
Elhelyezkedése
Funchali székesegyház (Madeira-szigetek)
Funchali székesegyház
Funchali székesegyház
Pozíció a Madeira-szigetek térképén
é. sz. 32° 38′ 53″, ny. h. 16° 54′ 30″32.648170°N 16.908250°WKoordináták: é. sz. 32° 38′ 53″, ny. h. 16° 54′ 30″32.648170°N 16.908250°W
Térkép
A Funchali székesegyház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Funchali székesegyház témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Funchali székesegyház a Funchali egyházmegye székesegyháza Madeira szigetének fővárosában, Funchalban, Portugáliában. A püspöki székesegyház, aminek nevét a portugál hagyományoknak megfelelően a „sede do bispo”, azaz „a püspök székhelye” kifejezésből -re rövidítették, a tengerparttól három utcányira, egy kis terecskén áll. Többnyire ezt a templomot tekintik a város központjának; itt kezdődik a Funchal főutcája, az Avenida Arriaga.

A székesegyház homlokzata
A székesegyház harangtornya
Jézus Urunk oltára
A Szentlélek kápolnája
Páduai Szent Antal oltára

Története

[szerkesztés]

A Funchalt betelepítő portugálok (1425-ben?) első templomukat a tengerparthoz közel emelték, de az pár éven belül túl szűknek bizonyult. Ezért kétszer is (1438-ban és 1450-ben) kibővítették, de így sem tudta befogadni a rohamosan gyarapodó lakosságot. Ezért I. Mánuel portugál király 1483-ban elrendelte egy új templom építését; ezt eleinte egyszerűen csak „nagy templomnak” nevezték. Az építkezést 1485 novemberében kezdték el a Campo do Duque téren. A munkálatokat különböző okokból többször is abbahagyták, és 1500-ban magának a királynak kellett leszögeznie, hogy ragaszkodik a templom felépítéséhez. Az épületet végül 1514-ben fejezték be, de csak 1517-ben szentelték fel.

Stíluselemek

[szerkesztés]

A templom a város néhány fennmaradt, Mánuel stílusú épületének egyike. Egyes elemeiben az európai gótika, valamint a mór stílus és a helyi építészek ízlésének hatásai is tetten érhetők:

  • gótikus stílusúak a templomhajók boltívei és a mellékhajókból nyíló hat kápolna;
  • Mánuel stílusú a nyolc oldalsó ablak és a bejárat fölött rózsaablak és az oltár fölötti keskeny, csúcsos ablakok.

Látnivalók

[szerkesztés]

A vakolatlan, terméskőből emelt épület dísztelen homlokzatából a faragott kőindákkal díszített, gótikus kapuzat emelkedik ki; felette pompás rózsaablakon jut a fény a templomba. Az oromzatot a Krisztus Lovagrendje keresztje koronázza. Az apszist csavarosra faragott tornyocskák díszítik; a mellvéd cifrázatában ismét feltűnnek a Krisztus-rend keresztjei. A torony csúcsos sisakját sokszínű csempék burkolják. A szűk, magas főhajót csúcsívek választják el a mellékhajóktól.

Eredeti, gazdag berendezéséből majdnem teljes épségben fennmaradt a rovarkártevőknek rendkívül ellenálló madeirai cédrusnak nevezett borókaféléből faragott famennyezet. A mudéjar stílusban, kézzel faragott fát elefántcsont berakások díszítik. Ugyancsak 16. századi, flamand munka a szentélyben álló, kék színű, arannyal díszített szék. A templom egykori kincseinek néhány darabját a funchali Egyházművészeti Múzeumaban állították ki.

Mánuel király ajándékaként került a templomba, és máig is ott áll:

  • a kőből faragott szenteltvíztartó medence (a bejárattól balra);
  • a keskeny, magas oltár és
  • a szószék.

Az aprólékosan faragott oltárok jóval későbbi, barokk munkák, amiket aranyfüst díszítettek gazdagon.

A szentélyt a főhajótól elválasztó boltívet gazdagon aranyozott festmények díszítik.

A harangtorony első óráját 1776-ban szerelték be, és 1921-ig működött; most a városi könyvtárban tekinthető meg. A következőt – egy angol orvos adományát – 1922-ben szerelték be, de ez csak egy évig járt jól: 1923-tól már csak az órákat mutatta, a perceket nem. Ezt az órát végül 1989-ben helyettesítették a mostani, elektronikus időmérő szerkezettel.

Források

[szerkesztés]
  • Rita Henss: Madeira, Porto Santo. Marco Polo Útikönyvek, Corvina Kiadó, 2006.
  • Susanne Lips, 2002: Madeira. Polyglott kiadó, Budapest. 108 p. ISSN 1587-6373; ISBN 963-9458-00-7
  • Se Cathedral