Fuvarozási szerződés

Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést.
Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján.

A fuvarozási szerződés (vagy egyszerűen fuvarozás) egy szerződésfajta, amelyet Magyarországon a Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) XXXVIII. fejezete szabályoz. A szerződéses felek a fuvarozó és a feladó.

Főbb szabályai

[szerkesztés]

Fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó a küldemény rendeltetési helyére történő továbbítására és a címzettnek történő kiszolgáltatására, a feladó díj fizetésére köteles.[1]

A fuvardíj

[szerkesztés]

Ha a díjat a fuvarlevélbe bejegyzett adat alapján kell megállapítani, az ellenkező bizonyításáig a fuvarlevélbe bejegyzett adatot pontosnak és megfelelőnek kell tekinteni akkor is, ha a fuvarozó a fuvarlevélen olyan fenntartással élt, hogy az adatok ellenőrzésére nem volt módja.[2]

A küldemény teljes vagy részleges elveszése és megsemmisülése esetén a fuvarozó fuvardíjra vagy annak arányos részére nem tarthat igényt, kivéve, ha bizonyítja, hogy a küldemény elveszését vagy megsemmisülését ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.[3]

Törvényes zálogjog

[szerkesztés]

A fuvarozót a fuvardíj és a költségek biztosítására zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a fuvarozással kapcsolatosan birtokába kerültek vagy amelyekkel okmányok útján rendelkezik. A zálogjog a fuvarozónak a feladóval szemben fennálló, más fuvarozási szerződésből származó lejárt és nem vitatott követelését is biztosítja.[4]

A fuvarozó felelőssége

[szerkesztés]

A fuvarozó felelősségét kizáró vagy korlátozó kikötés akkor is semmis, ha az a fuvarozó által súlyos gondatlansággal okozott károkra vonatkozik.[5]

Ha a fuvarozó a küldeményt több fuvarozási mód igénybevételével továbbítja, az egyes fuvarozási módok tekintetében tevékenységére az adott fuvarozási ág szabályait kell alkalmazni. Ha nem állapítható meg, hogy a kár hol következett be, a fuvarozó felelősségére e fejezet rendelkezései irányadóak.[6]

Ha a feladó külföldi, a fuvarozó által fizetendő kártérítés mértéke nem lehet magasabb, mint a feladó államának joga szerint fizethető legmagasabb kártérítési összeg.[6]

A küldemény elveszettnek minősül, ha azt a fuvarozó a fuvarozási határidő lejártától számított harmincadik napon belül nem szolgáltatja ki. Ha a küldemény a kártérítés megfizetése után megkerül, a fuvarozó köteles a feladót a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül értesíteni, és a feladó jogosult a küldeménnyel rendelkezni.[6]

A feladó felelőssége

[szerkesztés]

A feladó a fuvarozóval szemben felelős azért a kárért, amely a nem megfelelő vagy hiányzó csomagolásból, a küldeménnyel kapcsolatos adatok, információk és okmányok hiányából, hiányosságából vagy pontatlanságából származott.[7]

Az igények elévülése

[szerkesztés]

A fuvarozási szerződés alapján támasztható igények - a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károk kivételével - egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja a küldemény címzettnek történő kiszolgáltatásának időpontja vagy az az időpont, amikor a küldeményt a címzettnek ki kellett volna szolgáltatni. Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni abban az esetben is, ha a fuvarozó a küldeményt több fuvarozási mód igénybevételével továbbítja.[8]

A vállalkozás szabályainak alkalmazása

[szerkesztés]

A Ptk. XXXVIII. fejezete eltérő rendelkezésének hiányában a fuvarozási szerződésre a vállalkozási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.[9]

Története

[szerkesztés]

A 19. század végétől

[szerkesztés]

A fuvarozási ügylet szabályait Magyarországon legkorábban az 1875. évi kereskedelmi törvény tartalmazta [10]

Az 1978. évi IV. törvényben

[szerkesztés]

A korábban hatályos Polgári törvénykönyv (1978. évi IV. törvény) XLI. fejezetének címe A fuvarozás volt. Meghatározása szerint fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a küldeményt rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni.[11] A szerződés a fuvarozás elvállalásával jön létre. Jogszabály kimondhatja, hogy a küldemény átvétele jelenti a fuvarozás elvállalását.[12]

Ha a küldeményt az országhatáron túl kell továbbítani, e fejezet rendelkezéseit csak annyiban lehetett alkalmazni, amennyiben nemzetközi szerződés vagy egyezmény, illetőleg szabály másképpen nem rendelkezik.[13]

Hajózási, illetőleg légifuvarozási vállalat fuvarozási szerződéseire e fejezet annyiban volt irányadó, amennyiben jogszabály vagy nemzetközi szerződés, egyezmény, illetőleg szabály eltérően nem rendelkezik.[14] Személyek szállításának elvállalására – ha jogszabály kivételt nem tesz – a vállalkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni.[15]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ 2013. évi V. törvény 6:257. §
  2. ↑ 2013. évi V. törvény 6:266. § (1) bek.
  3. ↑ 2013. évi V. törvény 6:266. § (2) bek.
  4. ↑ 2013. évi V. törvény 6:267. §
  5. ↑ 2013. évi V. törvény 6:268. § (1) bek.
  6. ↑ a b c 2013. évi V. törvény 6:268. § (2) bek.
  7. ↑ 2013. évi V. törvény 6:269. §
  8. ↑ 2013. évi V. törvény 6:270. §
  9. ↑ 2013. évi V. törvény 6:271. §
  10. ↑ 1875: XXXVII. tc. 393—433. §§)
  11. ↑ 1978. évi IV. törvény 488. § (1) bek.
  12. ↑ 1978. évi IV. törvény 488. § (2) bek.
  13. ↑ 1978. évi IV. törvény 506. § (1) bek.
  14. ↑ 1978. évi IV. törvény 506. § (2) bek.
  15. ↑ 1978. évi IV. törvény 506. § (3) bek.

Források

[szerkesztés]
  • 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
  • 1978. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]