Fátyolos szömörcsög | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Phallus duplicatus Bosc (1811) | ||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Fátyolos szömörcsög témájú kategóriát. |
A fátyolos szömörcsög (Phallus duplicatus) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a szömörcsögalkatúak (Phallales) rendjébe, ezen belül a szömörcsögfélék (Phallaceae) családjába tartozó faj. A süveg kissé csúcsos, tetején fehéres gyűrűvel, gödörkés felületét dögszagú, zöldes nyálkába ágyazott spóratömeg borítja, így csalogatja magához a rovarokat, melyek széthordják a spóráit. Tönkje hengeres, fehér. A süveg alatt szoknyaszerűen lelógó, múlékony, hálószerű fátyol veszi körül, alján fehér, bő bocskor van. A pázsiton és réteken található meg.
A fajt először 1811-ben írta le Louis Bosc francia botanikus.[1] Szinonimái a Dictyophora duplicata és a Hymenophallus duplicatus is.[2][3]
Az éretlen termőtest nagyjából gömb alakú, fehéres rózsaszín színű, tövénél vastag micéliumos zsinór található. Kifejlett állapotban a termőtest hengeres alakú, akár 8 cm magas is lehet. A tönk tetején ovális kalap található, amely nagyjából 5 cm hosszú, 4 cm széles. Felületét kamrák és gödrök borítják, a csúcson perforáció is van, fehér szegéllyel. A süveg alatt szoknyaszerűen lelógó, múlékony, hálószerű fátyol, vagy indusium veszi körül, alján fehér, bő bocskor van. Zöld, bűzös iszap, azaz galalit is borítja.[3] A spórái hengeresek, áttetszőek, simák, 3,5–4,2 1–1.5 mikrorméteresek.[4] Gyümölcs szervei a „tojás” szakaszban ehetőek.[3]
Az erdei szömörcsöggel vagy a homoki szömörcsöggel lehet összetéveszteni.
A fátyolos szömörcsög szaprotróf táplálkozást folytat, a termőtestek egyénileg vagy kis csoportokban nőnek erdőkben, kertekben és parkosított területeken. Az erős szagot árasztó gleba magához vonzza s legyeket, amelyek szétterjesztik spóráit.[3]
Előfordul Európában, Ázsiában (Kína[5] és Japán[6]), Észak-[3] és Dél-Amerikában (Brazília).[4] 1986-ban egy paraguayi bélyegre is felkerült.[7] Ukrajnában Vörös Listás faj.[8] Hazánkban ritka faj.