Gabányi László | |||||||
Becenév | Gabó | ||||||
Nemzetiség | magyar | ||||||
Született | 1935. május 15. Hódmezővásárhely | ||||||
Halála | 1981. június 16. (46 évesen), Budapest | ||||||
Magasság | 202 cm | ||||||
Tömeg | 95 kg | ||||||
Csapat adatok | |||||||
Poszt | center | ||||||
Mezszám | 5 | ||||||
Csapatai | |||||||
| |||||||
Válogatottság | |||||||
| |||||||
Díjak, elismerések | |||||||
Az év magyar férfi kosárlabdázója (1965, 1966, 1970) MAFC aranygyűrű (1978) | |||||||
Gabányi László (Hódmezővásárhely, 1935. május 15. – Budapest, 1981. június 16.) magyar kosárlabdázó, olimpikon, gépészmérnök.
Szülővárosában végezte az elemi és középiskoláit. A gimnáziumban Balogh Imre testnevelő tanár ismertette és szerettette meg vele a kosárlabdasportot.[1] [1]
1953-ban iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára. Ettől kezdve életét két cél irányította: helytállni a tanulásban, a szakmai munkában, valamint eredményeket elérni a sportban, azon belül a kosárlabdában. 1954-ben a budapesti főiskolai világbajnokságon első helyezett magyar válogatott tagja volt. 1958-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett. Ezután hat éven át a Népstadionnál és intézményeinél dolgozott tervezőként, majd 1980-ig a MALÉV-nél végzett magas színvonalú mérnöki munkát. Munkatársai a jól képzett mérnököt és segítőkész kollégát tisztelték benne. 1972-ben megkapta a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozatát, 1978-ban pedig a MAFC aranygyűrűjét. 1981-ben jelentős változás történt beosztásában, a Budapest Csarnok főmérnökének nevezték ki. Úgy érezte, szakmailag célba jutott. A sok évtizedes hiányt pótló modern létesítmény műszaki vezetésével, mint épületgépész akarta a teremsport fejlődését szolgálni. A létesítmény felavatását azonban már nem érhette meg.